Szabó Ödön: változatos, sikeres 40 év

Szabó Ödön: változatos, sikeres 40 év
Szombaton tölti be negyvenedik évét Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Ebből az alkalomból kérdeztük a politikust, aki készségesen válaszolt a kérdéseinkre, melyek magánéletére is vonatkoztak.

– Felnőttként, politikusként sokan ismerik önt. Milyen volt gyerekként?
– Hú, édesanyám szerint elég rossz gyerkőc voltam, de inkább a csintalan, a csibész fajta. Nagyon szerettem focizni, és mindig is sokat beszéltem.

– Ez mára sem múlt el…
– Hát igen, ez jószolgálatot tesz a közéletben, de otthon is, ha hasonló temperamentumú gyermekeimmel kell a konfliktusmegoldásokat elvégezni.

– Szép gyerekkora volt?
– Az igazság, hogy gyerekként a kommunizmusban a sorban állást utáltam a legjobban és a kenyérjegyekre emlékszem, mert azt mindig nekem kellett kiváltani. De amúgy nagyon jó barátaim voltak. Szüleim lehetőségükhöz mérten mindent megadtak. Nagyszüleimet imádtam, és annak a kis mikrovilágnak, amit szülőfalum, Kárásztelek adott, mind a mai napig élvezem a hasznát.

Gyökerek

– Többször hivatkozott a kis szilágysági falujára…
– Igen, szerintem aki letagadja a gyökereit, az sok gazemberségre képes. Nagyon fontos az, hogy mindent a helyén kezeljünk. Egyszer elmondtam azt, hogy Kárásztelek számomra olyan, mint édesanyám, úgy is szeretem, és Nagyvárad pedig olyan számomra, mint a feleségem, és úgy is szeretem. Egy bölcs anya és feleség nem irigyli fia vagy férje anya, illetve feleség iránti szeretetét, sőt táplálja azt. A jó anya akarja, hogy fia szeresse a feleségét és a jó feleség akarja, hogy a család teljes legyen férje édesanyjával. Így vagyok én ebben a viszonyban is.

– Mint az előbb is, nagyon jó képekkel szokott megmagyarázni sokszor bonyolult kérdéseket. Tudatosan keresi ezeket a válaszokat vagy ösztönös?
– Szeretek olvasni, érettségi előtt szüleim nagy bosszúságára éjjel is regényeket olvastam, és mindenki aggódott azért, hogy milyen eredményeim lesznek. Aztán az életben rájöttem, hogy az maradt meg bennem, amit szeretettel, kedvvel tanultam. Nyilván ez a fajta műveltség jó alap akkor, amikor frappánsan kell jellemezni bonyolult kérdéseket.

– Ugyanolyan ütemben olvasott, ahogyan dolgozik, szinte munkának tekintette?
(Nevet) Arra céloz, hogy munkamániás lennék?

– Ezt mondják a környezetében.
– Hát igen… Egy falusi társadalomban a gyerek nemcsak játszik, dolgozik is. Amikor annyi idős voltam, nagyapámmal mentem a szekérrel és tartottam a lónak a kantárját, hogy tudja megpakolni a szekeret. Később elég sokat kapáltam a telkünkön, aztán nyaranta megkerestem a zsebpénzemet magyarországi munkatáborokban. Egyetemi éveim alatt is végigdolgoztam minden vakációt. Igaz, talán ez egy kicsit munkamániássá tett.

Munkamánia

– A munkamániája nem teszi hajcsárrá a csapatában?
– Erre nem én tudok válaszolni… Nyilván látom néha, hogy dülöngélnek körülöttem, de senkitől sem várok többet, mint amennyit én teljesítek. Próbálom azért megtalálni a megfelelő arányokat, remélem, többnyire sikerül.

– Ha az arányokról van szó, mennyire sikerorientált a munkában?
– Nem vagyok álszent: nem azért szeretek dolgozni, hogy megbukjon az ötlet. Az olvasás az alaposságot, a munka a céltudatosságot, a megszerzett tapasztalat pedig remélem lassan a bölcsességet is meghozza.

– Ezért nem látjuk mostanában annyit vitázni, mint korábban?
– Azért annyira nem „bölcsültem” még meg, de tény, mint a klasszikus viccben az öregedő bika, megnézem, hogy mire használjam az erőmet. Céltudatos ügyek, megfelelő prioritások mellé rendelek nagyon sok mindent.

– Milyen ügyekre gondol?
– Itt keveredik a magán- és a közszféra. A magánéletemben a családom a legfontosabb. Imádom a gyermekeimet és a feleségemet. Mérhetetlenül szeretem édesanyámat és húgomat, és mindenben arra törekszem, hogy a lehető legkevesebb bántódás érje őket az én közéleti szerepem miatt.

– Ezt nem mindig sikerül elérni, mert támadják ebben a vonatkozásban is…
– Ez rosszul is esik, de az én hitem szerint a Jóisten ezt elrendezi. A családomat arra ösztönzöm, hogy minden mocskolódástól függetlenül ott, ahol vannak, álljanak helyt. És látom azt, hogy saját teljesítményük alapján mindegyikük külön-külön méltó a megbecsülésre, és ez nagy megelégedéssel tölt el.

– Mik a közösségi céljai?
– A folyamatokban hiszek. A szociológusok azt mondják, hogy a lottón megszerzett nyeremény a legkevesebbszer tudja megtartani és gyarapítani a szerencsést. Nem hiszem, hogy mi lottón megnyerhetjük magyarságunk jogait. Amit folyamatosan felépítünk, hiszem, hogy meg tudjuk védeni és tovább tudjuk gyarapítani. Intézményekben hiszek. Lépésről lépésre való haladásban hiszek. Munkában hiszek. Az egységben hiszek.

– Ezt nehéz megvalósítani manapság…
– Nézze, a magyar közösség egy sokszínű társadalom. Itt nincs helye egyénieskedésnek. Mindenki kell örüljön például a Holnaposok szoborcsoportjának, még akkor is, ha történetesen Szabó Ödön ötlete volt, és Biró Rozália munkája kellett az alpolgármesteri székben, hogy köztéren megcsodálhassuk. Nem hiszem, hogy az Ady Endre Líceumban ma azért nem akarná beíratni a gyerekét, mert ’90 márciusában az RMDSZ sikeresen végigvitte a román tagozattól való szétválási folyamatot és adott ennek az intézménynek születési bizonyítványt, mint ahogy nem hiszem, hogy a Nagyvárad bejáratánál vagy a vasútállomáson a magyar feliratokat magyarok festegetnék le csak azért, mert mi értül el. El kellene jutni oda, hogy lássuk, a magyarságért küzd mindenki, és ne tagadjunk le mindent a másik eredménylistájáról.

Lassan hatgyermekes

– Ezek szerint az eredményességet tartja fokmérőnek?
– Miért, a focit nem gólokra játsszák? A közéletben nem a jogbővítésért, intézményrendszerért kell ott lenni? Beszélni sokan tudnak, cselekedni kevesebben. Pragmatikus, nemzeti, hagyománytisztelő politikában hiszek.

– A fiatalok egyre kevésbé figyelnek a hagyományokra. Ez nem okoz gondot önnek mint ötgyermekes édesapának?
– Hadd’ javítsam ki, lassan hatgyermekes…

– Nem viccel?
– Nem, decemberre vízipólós csapatot állíthatnánk össze. De az előző kérdésre válaszolva, azt gondolom, az ifjúságnak mozgalmakra van szüksége. Nézze, milyen mozgalmat jelent vidéken a Szoboszlai tiszteletessel elindított néptáncmozgalom. A megyeszékhelyen ezt a Csillagocska és a Nagyvárad Néptáncegyüttes csinálja, de mondhatom a cserkészetet is mint hagyományápolási mozgalmat, vagy akár a kulturális és ifjúsági szervezetekkel, most éppen a Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivált szervezi velünk közösen a diákszövetség.

– Tehát az aktivizmusban hisz?
– Az izmusokban nem, de a részvételben igen. Nótázni kell a fiatalokkal és megtanulják a népdalokat. Szüreti bálozni kell, és megtanulják a magyar táncainkat. Együtt dolgozni az egyházainkkal, és átadjuk a hitet. Mozgalom, intézményrendszer, ez szükséges a hosszú távú fennmaradásra.

– A vallást említette. Mennyire fontos ez önnek?
– Gyakorló keresztény vagyok. Nem hivalkodom vele, de családomban ez alapérték.

– Hogy fér meg a sokak által szűkre szabott konzervatív keresztényi zakó egy olyan emberen, aki szinte minden beszédébe belesző egy viccet?
– Ne bolondozzon, hát a vallásos ember az nem fakír. Egy sor egyházi vezető remek humorral rendelkezik. A nevetés, a jó kedély, azt gondolom, hogy egyáltalán nincs ellentétben a hitbéli meggyőződéssel, sőt aki megnyugvással tekinthet a jövőbe, mert hisz abban, hogy van és lesz segítség, az könnyebben tud viccelni a napi bajokkal, gondokkal. De azt gondolom, a vicces ember egyébként kreatív is.

– Önmagát kreatívnak tartja?
– Ezt nem így aggatnám magamra. Azt mondanám inkább, hogy nagyon sok ötletem van. Meg is ijednek néha a kollégáim ettől az ötletbőségtől, de szeretem megvalósítani őket.

– Ezen a nyáron mi a feladat?
– Egyértelműen azon fogunk dolgozni, hogy a Szacsvay-szobrot felújítsuk. Nagyon kemény munka lesz, elő kell teremteni nagyon sok ember bevonásával azt a közel hetvenezer új lejt, amire szükség van a szobor felújítására.

– Annyit emlegette az olvasást… Mi a kedvenc könyve?
– Manapság a világ történéseiből fakadóan újraolvastam Orwell 1984-ét. Nagy tanulság, hogy valaki ennyi évtizeddel ezelőtt előre látta, hogy miként lehet minden lépését követni az egyszerű embernek is.

– Végezetül egy másik személyesebb kérdés: milyen zenét hallgat Szabó Ödön?
– Ez a beszélgetésünk elején elhangzott kettős szeretetre utalnék vissza. Egyrészt szülőfalumból a magyar nóta világát hoztam magammal, másrészt városi bulis éveimre visszagondolva az Edda, a Republic, a Bikini, a Dire Straits vagy a Scorpions áll hozzám a legközelebb.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter