Fogaskerekű

Ballai Attila

Férfikézilabda-válogatottunk az elmúlt harminc esztendőben csupán kétszer jutott ki az olimpiára, 2004-ben és 2012-ben. Amikor viszont megtette, maradandót alkotott: mindkétszer bekerült az elődöntőbe, majd a negyedik helyen végzett. Útja a közvetlen elitbe azonban egyszer sem volt döccenő nélküli diadalmenet, sőt.

Kereken húsz esztendeje, a 2003-as, ötkarikás kvalifikációs portugáliai vb-n utolsó csoportmeccsük után már összecsomagoltak fiaink, és készültek a keserves hazautazásra. Ugyanis négy ponttal zártak, és az őket hárommal követő argentinoknak a három pontjuk mellé kinézett még kettő az addig nyeretlen szaúdiak ellen, ami – két kieső lévén – a végzetünket jelentette volna. Csakhogy az ázsiaiak tét nélkül is összekapták magukat, 31–30-ra győztek. A magyarok így nem haza, hanem a második csoportkörbe indultak, onnan az első nyolcba, majd a jugoszlávok ellen hosszabbításban kicsikart 34–33-nak köszönhetően Athénba, az olimpiára. Ahol, ugyebár, meg sem álltak az elődöntőig.

A 2011-es, szintén olimpiai előcsatározásnak is tekinthető, svédországi vb-t az Izlandtól elszenvedett sima vereséggel kezdte csapatunk, második mérkőzésén pedig rögvest 6–0-s hátrányba süllyesztették a norvégok, amikor Mocsai Lajos szövetségi kapitány időt kért. Innen sikerült fordítani és nyerni, ám a középdöntőben úgy tűnt, minden hiába. A franciák 37–24-re átrobogtak a mieinken, és két napra rá, a németek ellen – miközben csak a győzelem adhatott reményt – attól tartottunk, újabb gázolás vár ránk. Ezzel szemben 27–25-ös diadal lett belőle, ennek köszönhetően olimpiai selejtezőt érő 7. helyezés, végül kijutás Londonba, és ismét negyedik hely!

A vasárnap zárult, újabb svédországi vb-n is zakatolt a hullámvasút: 

feledhetetlen feltámadás mínusz hatról Izland ellen, 2–10-es rajt és lélekromboló vereség a portugáloktól, három méretes zakó a három skandináv nagyhatalomtól, de ami hosszú távon a legtöbbet jelenti: nyolcadik hely, aminek hozadéka a 2024 tavaszi olimpiai kvalifikációs torna. Három négyes csoportban zajlik majd a küzdelem, a miénkben minden valószínűség szerint három európai résztvevővel, két továbbjutóval. Az sem lesz könnyű. Persze férfikézilabdában mi az?

Most még szinte elérhetetlenül távolinak tűnik a párizsi olimpiai elődöntő, de nem is kell ennyire előre nézni. Egyelőre elég, ha leszállunk végre a hullámvasútról, és átülünk a lassan, de biztosan felfelé haladó fogaskerekűre.