Stan és Pan

„Tipikus inas játékos, szerintem nem szabad azzal kínozni, hogy izmot pakoljanak rá, mert lehet, hogy elveszítené a robbanékonyságát, ami a legfőbb erénye.”

„Esetleg a robbanékonyságán lehetne javítani, de egyáltalán nem lassú játékos, szerintem ebben a pozíciós játékban ő nagyon is otthon van.”

Kísértetiesen összecsengő két idézet. Nem véletlenül. Mindkét véleményt Bognár György fogalmazta meg. Ugyanazon a poszton szereplő két játékosról. A két futballista pedig nem más, mint Hahn János, illetve Ádám Martin.

Stan és Pan. Ha szabad ezzel a hasonlattal élni. Az egyik vékony, mint a giliszta, a másik erős, mint a medve. A közönséget mégis ugyanúgy megnevettetik, akarom mondani: szórakoztatják. Rúgják a gólokat. Hahn János az előző idényben 22 találattal lett gólkirály, Ádám Martin 21 forduló után most 20 gólnál jár.

Akkor hogyan is néz ki az ideális középcsatár? – tehetjük fel a költői kérdést. Gyors és jól cselez, vagy testes és jól fedezi a labdát, netán kicsi, vagy nagy? Hagyjuk is! Ha kilépünk a magyar futball kereteiből, s korunk legnagyobb sztárjait nézzük, akkor egyfelől ott van Sergio Agüero (aki az ősszel, sajnos, kénytelen volt befejezni a pályafutását), másfelől pedig a negyvenévesen is aktív Zlatan Ibrahimovic, méretre közöttük pedig Robert Lewandowski vagy éppen Karim Benzema. A példákat sorolhatnánk tucatjával. Edzője válogatja, ki melyik alkatra esküszik. Csak egy dolog számít: a gól. A középcsatártól elsősorban ezt várják el, a többi csak duma.

Inkább az az érdekes kérdés, a titok nyitja, mitől kezdi el valaki egyszer csak gólokat rugdosni. Miként Pakson tavaly Hahn János, majd most Ádám Martin. Az edző, az ő esetükben Bognár György szerepe megkerülhetetlen. Hahn János évek óta szem előtt volt, gyors, ügyes futballista, tudtuk róla, az előző idénye azonban kiugróra sikeredett. Ádám Martin esetében ez fokozottan igaz. Őt már-már leírták, kiszorult a Vasasból, aztán Kaposváron kallódott, Bognár György keze alatt viszont megtáltosodott.

Hogy ne csupán a szókimondó trénert dicsőítsük, említsünk meg még egy centert! Böde Dánielt. Ő is Pakson tűnt fel, s lett később közönségkedvenc és válogatott a Fradiban. Pakson makacsul ragaszkodnak az alapszabályban rögzített elvhez, miszerint csak magyarokat foglalkoztatnak. Követésre méltó, szép gondolat. A paksi csoda ennél azért összetettebb, a legfontosabb eleme a máshol csupán frázisként kezelt bizalom.

Stan és Pan. Jó lenne, ha eredményes pályafutásuk ismét összeérne. 

A magyar válogatottban.