Spórolás szelektív hulladékgazdálkodással

Spórolás szelektív hulladékgazdálkodással
Az utóbbi időben a váradi önkormányzat vezetői egyre gyakrabban emlegetik azt a tervet, hogy a városnak át kellene állni a súly-, vagy köbméter alapú hulladékelszámolásra. Az EU előírásai is egyre inkább hatást gyakorolnak a román hulladékpiacra.

Legutóbb Mircea Ghitea, a váradi polgármesteri hivatal műszaki igazgatóságának a vezetője jelentette be azt, hogy hamarosan ki is jelölnek a városban egy lakónegyedet, ahol próba jelleggel bevezetik a súly- vagy űrtartalom alapú szemételszállítási díjszabást, tehát az elszállításért nem egy fejenkénti fix összeget, hanem az elszállítandó hulladék súlya vagy űrtartalma alapján kiszámolt elszállítási díjat kell majd fizetni. Ennek az elszámolásnak legnagyobb előnye az, hogy ösztönzi a lakosságot a szelektív hulladékgyűjtésre, az új rendszerben ugyanis az újrahasznosítható hulladék elszállítása nem kerülne pénzbe a polgároknak, akiknek ezzel szemben többet kellene fizetniük a nem újrahasznosítható, tehát tárolandó szemét elszállításáért. Ezt a differenciálást azonban a jelenlegi, fejenkénti díjszabási rendszerben nem lehet megoldani.

Helyi ösztönzők

Pásztai Zoltán, a nagyváradi hulladéktárolót kezelő Eco Bihor cég ügyvezető igazgatója a téma kapcsán lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a cég pozitívan tekint a méretarányos, tehát űrtartalom vagy súly alapú számlázásra, mert ez anyagilag teszi a polgárt érdekeltté abban, hogy szelektíven gyűjtsön, hiszen minél kevesebb hulladékot termel, annál kevesebbet fizet. Jelenleg az egyetlen anyagi ösztönző a bírság, mondja Pásztai, csakhogy a helyi rendőrség heti huszonöt-harminc ellenőrzést végez, ezekből mintegy tíz-tizenöt alkalommal figyelmeztet, és csak három-négy alkalommal ró ki bírságot. „Ez is valami, mert Romániában rajtunk kívül sehol máshol nem történik ez meg, viszont ha azt nézzük, hogy Nagyváradon van majdnem ezer lakótársulás és mintegy hatezer magánház, akkor ez arányaiban nagyon kevés” – fogalmaz az ügyvezető igazgató.

Európai ösztönzők

Ugyanakkor az Európai Unió előírásai is egyre inkább hatást gyakorolnak a román hulladékpiacra. Pásztai Zoltán elmondta, hogy az Unió legalább három pénzügyi mechanizmussal tudja jelenleg elbátortalanítani a hulladéklerakást Romániában. Az európai direktívák értelmében 2020-ig Románia újra kell hasznosítsa az általa megtermelt hulladéknak legalább a felét. Ennek megvalósítása érdekében két pénzügyi megszorítás lépett érvénybe az idén. Az egyik szerint a hulladéktároló-kezelők – ez Nagyváradon az Eco Bihor – a lerakott és tárolt hulladék után tonnánként nyolcvan lejt kell fizessenek a Környezetvédelmi Alaphoz. A másik pénzügyi megszorítás úgy szól, hogy a helyi önkormányzatok évente tizenöt százalékkal kell csökkentsék a háztartási hulladék mennyiségét, és tonnánként száz lejt kell fizessenek az ezt a szintet meghaladó hulladékmennyiség után. A nagyváradi önkormányzat az elmúlt hónapban több mint 301 ezer lejt kellett kifizessen ennek a pénzügyi megszorításnak az alapján. Ezek mellett az Unió most indított Románia ellen szabálytalansági eljárást (ún. infringment), mert még mindig mintegy hetven olyan romániai hulladéktározót tartanak nyilván, amelyeket az uniós előcsatlakozási folyamat feltételeként már be kellett volna zárni. Mint Pásztai Zoltán elmondta, ezek között vannak Bihar megyei szemétlerakó helyek is, melyeket bár már rég nem használnak, de a hulladékbezárást végző cég még nem fejezte be a beruházásokat, így még nem készültek el az átadás-átvételi jegyzőkönyvek. Ebből kifolyólag Románia büntetésre számíthat. „Mindezek arra kellene sarkallják mind a helyi, mind a megyei önkormányzatokat, mind pedig az országos vezetést, hogy tegyenek valamit. Csakhogy hatalmas a fejetlenség az országban. Ebben a káoszban a nagyváradi önkormányzat egy kis lépéselőnyben van a többi önkormányzathoz képest, látja, mi a cél, csak még azt nem tudni, hogyan fogja gyakorlatba ültetni a térfogat alapú hulladékelszámolást” – fogalmazott Pásztai Zoltán, aki hozzáfűzte, hogy már évek óta szó van a méretarányos számlázásról, de még mindig nincs megállapítva, melyik váradi lakónegyedben vezetik be kísérleti jelleggel az új számlázási rendszert.

Lehetséges megoldások

Az űrtartalom, vagy súly alapú számlázás bevezetését többféleképpen lehet megoldani, magyarázza Pásztai Zoltán. Az első, legegyszerűbb megoldás az, hogy a lakótársulásoknál lévő kukák űrtartalma alapján fizessenek a polgárok. Jelenleg a lakótársulások három, egyenként 1,1 köbméter űrtartalmú kukákkal rendelkeznek, és a közszállítási vállalattal kötött szerződés értelmében hetente kétszer ürítik ezeket, tehát összesen 6,6 köbméternyi szemetet szállítanak el. Csakhogy bár heti két elszállításra van szerződés, viszont ha a kukák harmadszor is megtelnek egy héten, akkor a lakótársulás joggal kérheti a szolgáltatót, hogy harmadszor is szállítsa el a kukákat, mert kifizette a szolgáltatást. Az űrtartalom szerinti elszámolás esetén azonban a lakótársulásnak minden plusz elszállítás után fizetnie kellene, ami arra ösztönözné a lakókat, hogy kevesebb szemetet termeljenek. Ennél hosszú távon előnyösebb, de nehezebben gyakorlatba ültethető módszer az, amikor a lakótársulásoknál, újságosoknál, abécékben vagy bárhol kapható, a köztisztasági vállalat által felcímkézett kukás zsákokat vásárolnának az emberek előfizetett áron. „Ilyenkor az ember nem a zsák értékét venné meg, hanem a zsák megvásárlásával magára a szolgáltatásra fizetne elő. Ez a rendszer akkor működne, ha mindenki csak ezekbe az előfizetett zsákokba tenné a szemetet” – mondta Pásztai Zoltán.

Az ügyvezető igazgató elmagyarázta: éppen úgy, ahogy az embereknek a telefon-, a villany- és a fűtésszámlája sem azonos, ugyanúgy a hulladéktermelésük sem egyforma, és ezzel a módszerrel lehetne elérni azt, hogy mindenki pontosan annyi hulladék után fizessen, amennyit megtermel. Még ennél is precízebb megoldás lenne az, ha minden szemétszállító autóra mérleget, és minden kukára chipet szerelnek, és amikor az autó megemeli a kukát, a chip regisztrálja, hogy mennyi szemét volt benne. „Ezt a megoldást Svédországban láttam, de ettől mi még messze állunk” – jegyezte meg Pásztai, aki hozzátette: „Első lépésként gyorsan át kellene állni az űrtartalom szerinti számlázásra, második lépésben jöhetne a zsákos előfizetés, harmadik lépésben pedig a high-tech megoldás. Sajnos a mi vezetőink még mindig nem tudnak elszakadni a román realitástól: nekik az is kihívás, hogy szolgáltatással lássák el az Adevărului utca végét, amikor leesik a hó…”

Pap István