Spiró és Gorkij a Törzsasztalon

Spiró és Gorkij a Törzsasztalon
Nagyvárad- Pénteken este a VII. Nagyváradi Könyvmaraton keretében Spiró György volt a Törzsasztal vendége a Szigligeti Stúdióban, akivel Diavolina című regényéről beszélgetett Kőrössi P. József.

„Diavolina” Gorkij házvezetőnője volt, később orvosa. A regénynek ő a főhősnője, ő mesél az íróról meg kortársairól, és persze Sztálin diktatúrájáról, politikai és kulturális aktivistákról, a rendszerről, és a bolsevizmusról. Ennek megfelelően annak a beszélgetésnek is, amit Kőrössi P. József péntek este a Törzsasztal keretében folytatott a visszatérő vendégnek számító Spiró Györggyel a fő témája Gorkij élete, munkássága, és a Szovjetunióban élő, vagy onnan kiutasított, emigrálni kényszerülő emberek jellemvonása volt.
A felvezetőben elhangzott: Gorkij már akkor hatással volt Spiróra, amikor még általános ismeretlenségnek „örvendett.” A Diavolina megírása közben aztán többek közt a leveleit, a róla publikált jelentéseket is tanulmányozta, s közben szórakozott azon, hogy Gorkij tisztában volt azzal, hogy cenzúrázzák, s ennek megfelelően elképesztő közhelyáradatban, tirádákban tudta dicsérni a sztálinizmust. Szó esett az író olaszországi éveiről is (Capri szigete, majd Sorrento), arról, hogy a legjobban kereső orosz író volt a világon, keresetének kétharmada azonban ráment arra, hogy egy időben Lenin „főszponzora” volt, mert a politikához mindig pénz kell. De ugyanígy pénzelt még egy csomó embert, például volt szerelmeit, és ezek gyermekeit is. Sorrentoi házában szinte mindenki megfordult, emigránsok, mensevikek, polgári demokraták, írók, tudósok stb., hemzsegtek körülötte a közéleti szereplők, azonban egy idő után elfogyott a jogdíjból származó összeg, mert Gorkij kiment a divatból.

Élő hulla

Az is szóba került, hogy Gorkij az utolsó évtizedeiben szinte „élő hulla volt”. Sztálin rengeteg orvost küldött rá, azonban ha egy fontos ember körül rengeteg jó orvos mozog, akár végzetes is lehet, mert rivalizálnak vagy ellentmondanak egymásnak. Gorkij súlyos tüdőbeteg volt, mégis irtózatos energiával rengeteget írt, „holott már régen meg kellett volna halnia”. Spiró szerint a mélyről induló, de az orosz elit részévé váló Lipa, azaz Diavolina nem volt mellé rendelve, mert Gorkij halála után is életben hagyták, tehát a rendszer szempontjából nem volt fontos személy.
Spiró arra is kitért: Andrej Platonov, Gorkij felfedezettje volt, és másokat is igyekezett védeni, például Bulgakovot. Furcsa és különös figura volt, egy furcsa és különös korszakban. Kimondta azt, hogy az emberek rosszak és csúnyák, és saját bevallása szerint sem érzett lelkiismeret-furdalást.
Spiró György ugyanakkor többek közt arról is beszélt, hogy milyen fiktív elemeket használt, miért kellett végül kihagynia bizonyos részeket a könyvből, és miért gondolja úgy, hogy ő csak elmondja, amit lát, de- bár sokan úgy gondolják- nincsenek politikai állásfoglalásai, és nem ad tanácsot senkinek.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter