A 33 férfinak húsgolyókat, csirkét és rizst juttattak le azon a járaton, amelyen keresztül megtalálásuk óta ellátják őket. Közben egy rövid időre fel kellett függeszteni a mentőjárat fúrását, mert a fúrógép egy repedéshez ért. Ezért cementtel erősítették meg a már kivájt üreg falát.
A bányászok 17 napon át – augusztus 22-ei megtalálásukig – a menhelyen található halkonzervet fogyasztották, azóta pedig csak proteinben gazdag tejalapú turmixokat és glükóz szirupot kaptak. Az orvosok szerint a többség emésztőrendszere most jutott olyan állapotba, hogy már szilárd élelmiszert is ehetnek. Étrendjük kialakításában segítenek az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szakemberei is. Négyfős csoportjuk már meg is érkezett a helyszínre. Vezetőjük, Dr. Michael Duncan szerint a bányászok ellátása szempontjából három szempont meghatározó: egyrészt megfelelő mennyiségű kalóriát kell a szervezetükbe juttatni, másrészt ki kell alakítani egy alvási rendszert, harmadrészt oda kell figyelni arra, hogy optimisták maradjanak. Az amerikai orvos azt javasolta, hogy a dohányzók ne cigarettázzanak. A chilei hatóságok a bányászok kérése ellenére eddig sem juttattak le dohányárut a föld alá, hanem nikotintapaszt adtak nekik, hogy enyhítsék az elvonási tüneteket. Megkezdték oltásukat! is: tetanusz, diftéria, influenza és tüdőgyulladás elleni vakcinákat adtak nekik. A vájárok egyébként találtak négy vízforrást is a mélyben, ezek egyike emberi fogyasztásra alkalmas.
A férfiak arról a menhelyről – ahol eddig voltak – egy szárazabb, ám 300 méterrel mélyebben fekvő helyre költöztek. Az eddigi meleg és nedves “lakhelyükön” ugyanis többeknél gombás fertőzés jelentkezett. Egy szerdán nyilvánosságra hozott videó szerint a bányászok az eddiginél jobb hangulatban vannak. Többen megborotválkoztak, és tiszta pólót vettek fel.
A NASA vezető orvosa azt is javasolta a chilei szakembereknek, hogy legyenek nyíltak a bányászokkal és mondják meg nekik pontosan, hogy mikor tudják őket kimenteni. A mélyben rekedtek ugyanis most csak annyit tudnak, hogy hosszú ideig kell még lenn lenniük, de pontos dátumokat eddig nem közöltek velük.
A chilei hatóságok közben kidolgoztak egy napi menetrendet, amellyel a nappalok és az éjszakák váltakozását fogják ezentúl szimulálni. A bányászok minden nap reggel fél nyolckor kelnek. Ezután reggeliznek: szendvicset, joghurtot és tejet kapnak. Majd rendet raknak. Ezt követően, vagy a kiépített kommunikációs rendszeren keresztül bezsámolnak egészségügyi állapotukról a fenti orvosoknak, vagy pedig meghallgatják, a vezetőjüknek kinevezetett Luis Urza beszámolóját arról, hogy éppen mi zajlik a felszínen. Ebéd után csoportokban megbeszéléseket tartanak, elolvassák szeretteik leveleit, és válaszolnak ezekre. A vacsorát este 8-kor kapják, lámpaoltás pedig, 10 és 11 között van.
A bányászok már 27 napot töltöttek a föld alatt. A modern történelemben erre még nem volt példa. Eddig három kínai vájár bírta a legtovább: ők 25 napon keresztül szenet rágtak, mielőtt tavaly júliusban kimentettek őket egy vízzel elárasztott kínai bányából.
Szerdán egy rövid időre egyébként le kellett állnia a mentőjáratot fúró szerkezetnek, miután a fúrógép áthaladt egy kisebb repedésen. Az akna falát ezután meg kellett erősíteni. A munka irányítói elmondták, hogy ezentúl éjjel fúrnak majd, nappal pedig cementet öntenek a járatba. A harminc tonnás gép naponta 20 métert tud előrehaladni. A mentőjárat kifúrása hónapokig tart majd: az első fázisban előrehaladnak, majd kiszélesítik az üreget, hogy azon kiférjenek a bányászok.
