Spagettifa és harisnya a tévén – híres április 1-jei tréfák

Spagettifa és harisnya a tévén – híres április 1-jei tréfák
Az eredetét tekintve homályba vesző április elseje szokását már az ókori görögök is ismerték, az elmúlt évszázadok során pedig számtalan alkalommal csináltak bolondot egymásból az emberek. A Múlt-kor történelmi magazin által összegyűjtött, huszadik századi híres áprilisi tréfák közül szemléztünk párat.

 

Mi fán terem a spagetti?

1957. április elsején a BBC Panorama című műsorát néző mintegy 8 millió brit igencsak meglepődött, amikor a műsorvezető bejelentette, hogy az enyhe télnek, valamint a kártevő „spagettizsizsikek” folyamatos irtásának köszönhetően igen bő spagettitermésről számoltak be a Svájc déli részén található Ticino kanton gazdái. Ezt követően egy képsort mutattak be, amelyen az asszonyok a fákról spagetti tésztákat szüretelnek.

Rengetegen „bevették” a Charles de Jaeger operatőr által megálmodott, egy mára már bezárt londoni tésztagyárban és egy svájci hotelben felvett álhírt: több száz hívás érkezett a BBC-hez, hogy megérdeklődjék, miként juthatnak hozzá a spagettifához. A BBC munkatársai a kérdésekre iróniával átitatott diplomatikussággal válaszoltak: „vegyen egy spagetti tésztát, mártsa paradicsomszószba, és remélje a legjobbakat”. Érdekesség, hogy miután a BBC igazgatója látta a műsort a televízióban, állítása szerint egyből az enciklopédia után nyúlt, hogy megtudja, mi fán terem a spagetti, de a könyvben nem talált a kérdésére választ. Hozzá kell tenni a történethez, hogy a spagetti egyáltalán nem számított az 1950-es években mindennapi ételnek a Brit-szigeteken, sőt sokan egzotikusnak tartották, így nem túl meglepő, hogy fogalmuk sem volt a briteknek, hogy egy igen jól kivitelezett tréfával van dolguk.

Nylonharisnya a tévén

Svédország egyetlen tévécsatornája, az SVT sem akart nagyon lemaradni a nézők lóvátételének szoros versenyében. 1962. április elsején a műszaki szakértőjét, Kjell Stenssont kapcsolta, aki egy forradalmi újdonságról tájékoztatta a filmeket abban az időben még csupán fekete-fehérben élvező skandináv nézőket. Elmondta, hogy egy új technológia segítségével házilag meg lehet oldani, hogy a televízió színes legyen. Ehhez csupán egy pofonegyszerű trükköt kell bevetni: nylonharisnyát kell a képernyőre húzni, mivelhogy „a fény prizmatikus tulajdonságainak köszönhetően” a hálós szemcsék úgy „hajlítják meg” a színeket, mintha valóban színes adást közvetítenének. Szavait igazolandó, be is mutatta, miként kell a folyamatot végrehajtani. Elmondta még, hogy a tévéképernyőtől való megfelelő távolság igen fontos, s elképzelhető az is, hogy a megfelelő színspektrum beigazításához szükséges lehet még a tévénéző fejének jobbra-balra történő lassú mozgatása is.

Ezt követően svédek ezrei lepték el a ruhaüzleteket, míg a szerencsésebbek, akiknek volt otthon harisnyájuk, azonnal kipróbálták a forradalmi technikát, ám csalódniuk kellett. Ugyanakkor ma is rengeteg svéd emlékszik még az ominózus esetre, amikor azon kapták szüleiket, hogy fejüket ingatják összevissza, miközben a rejtélyes módon egy harisnyával felékesített tévékészülék előtt ülnek. Külön érdekesség, hogy a skandináv ország rendszeres színes tévéadása éppen április elsején, 1970-ben indult.

Lebegni a szobában

 

1976. április 1-jén a BBC Radio 2 adásában egy nem mindennapi csillagászati jelenségről számolt be a híres – és számos különc szokás, köztük a monokli állandó viseléséről is ismert – brit csillagász, a 2012-ben elhunyt Patrick Moore. A szakember elmondása szerint aznap 9:47-kor a Jupiter és a Plútó együttállása figyelhető meg (pontosabban a most már törpebolygóra leminősített Plútó nagyobb testvére takarásába kerül), aminek köszönhetően megsokszorozódik gravitációs erejük, ami pár pillanatig érezhetően csökkenti a Föld saját gravitációs erejét. „Ha a hallgatók ebben a percben a levegőbe ugranak, egy fantasztikus, lebegő érzésben lesz részük” – mondta Moore, akinek szavait senkinek sem jutott eszébe megkérdőjelezni, ugyanis igazi szaktekintélynek számított hazájában.

A néhány tucat reklamáló hallgató mellett több százan hívták fel a BBC munkatársait, hogy beszámoljanak nekik élményeikről, ugyanis „valóban” érezték a gravitációs erő csökkenését. Egy nő elmondása szerint tizenegy barátjával felemelkedtek székeikről, s körbelebegtek a szobában. A történetről hamar kiderült, hogy áprilisi tréfa, ugyanis a Földtől több mint hatszázmillió kilométerre lévő égitestek nagyon messze vannak, hogy bármiféle, ember által is érezhető hatással legyenek bolygónkra, valamint a levegőbe ugráló emberekre.

(Forrás: mult-kor.hu)

Címkék: ,