Sorsközösség vállalás Jézussal

Akt.:
Sorsközösség vállalás Jézussal
Virágvasárnap az ünnepélyes szertartás szokás szerint 11 órakor a Püspöki Palota előtti téren barkaszenteléssel kezdődött, ahonnan a jelenlevők körmenetben vonultak a Székesegyházba.


A verőfényes napsütésben sokan vettek részt a barkaszentelés szertartásán, majd az ezt követő ünnepélyes szentmisén, melyet Exc. Böcskei László megyés püspök celebrált, és aminek keretében elhangzott Urunk szenvedéstörténete Szent Lukács evangéliuma szerint.

Elmélkedésében az egyházmegye főpásztora arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a virágvasárnapi liturgiának két kiemelkedő része van: Jézus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulása, valamint szenvedése, keresztre feszítése és eltemetése. A középpontban Krisztus áll, körülötte láthatjuk az apostolokat, a tanítványait, a követőit és a népet, akik valamilyen formában részt vállalnak az eseményekben, és a legtöbbjük nem csak egyszerű szemlélődő, hanem jellegzetes magatartásával viszonyul Jézushoz. Így azon cselekmények részei ők, melyek közvetlenül a közelükben bontakoznak ki.

Virágvasárnap tehát nekünk is nem csupán emlékeznünk kell, felidézni az akkor történteket, Krisztus Urunk bevonulását, meghurcolását, elítélését, keresztútját és szenvedését, hanem ezek életbevágóan fontosak kell legyenek a ma élő keresztények számára is, át kell éljük ezeket, el kell vegyüljünk a tömegben, fel kell vállaljuk a ránk háruló szerepet, mert csak egy ilyen állásfoglalás tud elvezetni bennünket a húsvét méltó megünnepléséhez. Feladatunk kilépni megszokott kényelmünkből, legyőzni szorongásainkat és félelmeinket. Félre kell tegyük előítéleteinket és fenntartásainkat annak érdekében, hogy őszintén, nyitott szívvel és lélekkel keressük, és követhessük Krisztust abban a közösségben, ahol élünk.

Kérdések

Exc. Böcskei László ugyanakkor azt is nyomatékosította, hogy Lukács evangélista leírta azt is, hogy addigi viselkedésétől eltérően Krisztus fontosnak tartotta azt, hogy jelezze uralma kiválóságát, elérkezettnek látta az időt arra, hogy ünnepélyesen bevonuljon a szent városba, megvalósítani az Atyának az emberiség megváltására vonatkozó tervét. A tanítványai előkészítették a menetet, majd valószínűleg őket is elragadta a hozsannás hangulat még akkor is, ha a tömegben ott láthatták a csodálkozókat, a kételkedőket és az olyanokat is, akik haraggal vagy megvetéssel követték a bevonulást. A tanítványoknak azonban még nem volt elég nyitott a szemük arra, hogy láthassák: a bevonulás légköre tulajdonképpen a szenvedés útját nyitotta meg. Együtt haladtak Jézussal az úton, sorsközösséget vállaltak vele, Krisztus pedig napjainkban is ugyanezt kéri tőlünk. Ebben az időszakban tehát egy jó keresztény ember önvizsgálatot kell tartson, és fel kell tegye magának több kérdést. Együtt halad-e ő is Krisztussal a Jeruzsálembe vezető úton, csatlakozik-e hozzá a dicsőséges menetben? Felvállalja-e az őhozzá való tartozást, vagy csupán érzéketlenül sodorja őt a tömeg? Mivel teszi szebbé Jézus útját, tudja-e enyhíteni a szenvedéseit azáltal, hogy a kiengesztelődés útjára lép, áldozatot vállal, jobban odafigyel társaira? „Mindezek felvállalása kell legyen a mi hozsannázásunk, tudnunk kell, hogy merre és kivel haladunk az előttünk álló kiemelkedő időszakban, mely keresztény létünk legfontosabbika, hiszen a meghívás adott, csak követnünk kell Krisztus Urunkat az élet, a feltámadás és a megújulás útján”- tanácsolta a megyés püspök.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter