Sok ilyen koncertet akarunk még!

Sok ilyen koncertet akarunk még!
Nagyvárad – Az évad egyik legkiemelkedőbb koncertjét hallgatták meg a váradiak csütörtökön este a Filharmóniában.

Már a műsorösszeállításból is sejteni lehetett, hogy valami nagy dolog készül, hiszen olyan “slágerdarabokat” tűzött műsorra a Nagyváradi Filharmónia Együttese, mint Kodály Galántai táncok és Smetana Moldva című művei, a koncert második részében pedig Antonin Dvorak h-moll gordonkaversenye szólalt meg. A karmester a francia nevű, de német Pierre-Dominique Ponelle volt, aki a zeneszerző születésének 125. évfordulója tiszteletére Kodály Zoltán Galántai táncok című művét vezényelte el elsőként. Nincs hely itt felsorolni azokat az együtteseket, amelyekkel karrierje során az 1957-ben született karmester együtt dolgozott, de a csütrötök esti koncerten már az első tempó- és belépésdiktálásaiból érezhette a laikus is, hogy határozott elképzelése van az elvezényelni kívánt művel. Közhely, de ez jut eszembe: német precizitással végig kézben tartotta a kompozíciót, a dinamikát ügyesen adagolva vezette végig hallgatóságát úgy a Kodály, mint a Smetana művön. Ez utóbbi után az igen hálás közönség többször visszatapsolta a karmestert.

Kiemelkedő előadás

Szünet után az 1975-ben született Fenyõ László lépett pódiumra, az ő szólójával hallgatta meg a nagyérdemű Dvorak h-moll gordonkaversenyét. A műsorfüzet tanúsága szerint Fenyő az egyik legkiválóbb fiatal magyarországi gordonkaművész, és játékát hallgatva bárki fejében megfordulhatott a gondolat: “milyen szerencse, hogy ma este eljöttem erre a koncertre.” Fenyő László olyan könnyedséggel kezeli hangszerét, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Iagzolja e megállapítást eddigi pályafutása is. 1991 és 2000 között kilenc versenyen indult s szinte mindig dobogós helyezést ért el. 1998-ban győzelmet aratott a Magyar Rádió Országos Gordonkaversenyén. 2004 szeptemberében a csellisták egyik legrangosabb megmérettetésének számító frankfurti Casals-versenyen nyert első díjat.

Fenyő László nagyszerű előadása nálunk is értő fülekre talált, a közönség hosszú percekig tapsolta őt, aki természetesen ráadást is adott, Popper Dávid egyik etűdjét.

 

Pap István