Sok a bálvány, kevés az eszménykép! (A politika és a vallás világméretű krízisei)

„Megbáná azért az Úr, hogy teremté az embert a földön, és bánkódik az Ő szívében.” (Mózes I.6.). Mikor először olvastam ezeket a keserűséggel, csalódással teljes szavakat, annak ellenére, hogy volt tudomásom a Mózes által vezérelt nép bálványimádó hajlamairól, enyhén szólva túlzásnak éreztem a Mindenhatóról mindnyájunkban kialakított és elfogadott képekkel szemben.

Nem is olyan rég, János Pál pápa halála előtt elhangzott keserű szavait is megismerhettem: „az Úr kiábrándultan elfordult az emberiségtől. Bezárkózik a mennybe és nem mutatkozik meg. Számunkra az Isten csendje a legfélelmetesebb.” Kedves kortársak és sorstársak – nem felettébb különös és meggondolkodtató ez a több ezredévet összekötő „gondolathíd” Mózes bölcsessége és korunk felejthetetlen, nagyra becsült pápája között?! Nem félelmetes, hogy a legrégibb kortól napjainkig bálványimádási hajlamaink legkevésbé sem csillapodtak?

Gyilkosok tébolya

Hosszú, véres és keserves utak vezettek az aranyborjútól a milliók vérét követelő, világuralomra törő római császárok, a napóleoni, hitleri vagy sztálini gyilkosok tébolyáig. A legsajnálatosabb mégis, hogy ez időszak alatt a történelmi egyházak papjai a katedrálisok káprázatos sokaságán a bibliai Istent és Jézus tetteit különöző módon ábrázoló és értelmező tudomány mellett képtelennek mutatkoztak, és mutatkoznak ma is, szembeszállni a mindenkori hatalom képviselőivel. Sőt, néha azonosulnak velük.

Kamaszkorom feledhetetlen nyomot hagyó emléke maradt a II. világháború filmhíradóiban látott kép, amelyen egyházaink papjai sorra megáldották katonáink vérontásra szánt fegyvereit. És íme, új évezredünk küszöbén újra láthatom különféle vallások papjai gyűlölködő, néha vérontástól sem visszariadó, keresztes, félholdas vagy csillagos vagy bárminő más jegy alatt, hatalom által támogatott hadjáratait.

Harc az okokkal

Dicső 21. századunk tűzzel-vassal globalizáltatott Édenkertjében egyre kevesebbet törődnek olyan bagatell apróságokkal, mint például hogy civilizált világunkban naponta 18.000 gyermek hal éhen, hogy a népirtások már-már kezdenek megszokottá válni, hogy gépkocsik milliárdjai pusztítják a világ tüdejét, és közben mi irtjuk az erdőket… Egyházaink karitatív szervezetei, kormányok és multinacionális szervezetek és vállalatok vagy alapítványok képmutató alamizsnamorzsái csak tüneti kezelést alkalmaznak, de semmiképpen sem óhajtják felvenni a mindennapos harcot az OKOKKAL!

Úgy érzem, mégis be kellene látnunk, hogy talán mégsem annyira „őrültek” vagy „huligánok” a világszerte a globalizáció ellen tüntetők egyre szaporodó tömegei. Velük együtt talán mi is feltehetnénk néhány szentségtörő kérdést. Vajon rábízhatjuk-e Európa-házunk felépítését hazugságokon, törvényszegésen kapott államfőkre vagy a korruptabbnál korruptabb politikusokra?

Hihetünk-e valaha is abban, hogy új Európa-házunk ablakait rácsok helyett változatos, színpompás „globalizálatlan” virágokkal díszítjük majd fel?

Szombati-Gille Ottó, Nagyvárad