Segélykiáltás a sötétben

Segélykiáltás a sötétben

Szatmár megye – Egy vergődő
nemzedék balladája, posztmodern
köntösben


Gianina Cărbunariu merész darabja
Sebestyén Aba (ha lehet) még
merészebb rendezésében került
kedd este a szatmári közönség
elé, egyszerre aratva
méltatlankodó
bekiabálásokat és vastapsot. Az
egyiket napjaink egyik fájóan
aktuális kérdésének
kegyetlenül és
polgárpukkasztóan
szókimondó
„kitárgyalása”, a
másikat a ragyogó színészi
alakítások és a színpadra
állítás sokkoló volta miatt
érdemelte ki a marosvásárhelyi
Yorick Stúdió előadása.

Nemcsak nálunk, világszerte vitatkoznak
egyre aggódóbb és
szakértőbb szakemberek a fiatalok
körében egyre inkább terjedő
céltalanság, durvaság és
agresszivítás
különböző tüneteiről, de
véleményét ennyire
konkrétan és durván a hazai
közönség arcába talán
még senki nem vágta.
Csak a
biztosíték…


Pedig itt nem ámokfutásról,
terrorcselekményekről, vagy
gyilkosságról esik szó.
Csupán három,
ízig–vérig „trendi”
romániai fiatalról, akik minden
tőlük telhetőt megtesznek, hogy
törvényes munkával minél
több pénzt keresve,
érvényesüljenek. Igyekeznek
maradéktalanul megfelelni a velük szemben
támasztott elvárásoknak,
egyikük három munkahelyen igyekszik helyt
állni egyszerre, a másik jól
fizető, vezető állásokban
szolgál ki minden főnöki és
vásárlói igényt.
Közben elveszítik
magánéletüket, kapcsolataikat,
részben önmagukat is. Ami marad:
három idő előtt kiégett,
céltalan és gátlástalan
emberroncs, akikből fröcsköl a
durvaság. Találkoznak. És —
miután rájönnek, hogy addigi
életükből minden hiányzott, ami
értelmet adhatott volna neki — elkezdik
kiszedni különböző bárok,
intézmények elektromos
hálózatának
biztosítékait. Egyrészt hogy a
sikítozó, rémült
tömegben egymás cinkosságának
örülhessenek, másrészt, hogy
rádöbbentsék embertársaikat
valamire, ami bennük is csak ködös
tiltakozás formájában
él.

Végül persze lebuknak. Az
előadás nyitva hagyja a
kérdést, valóban meghal–e a
biztosítéktábla kiszedése
közben áramütést szenvedett
fiú és lány.

Harmadik, túlélő társuk
azonban visszanyeri végleg elveszítettnek
hitt emberségét.
Báthory Éva