Sass Kálmán-emlékhely: “…ideje van a kövek begyűjtésének”

Sass Kálmán-emlékhely: “…ideje van a kövek begyűjtésének”
Kétnapos eseménysorozat végén vasárnap déleben emlékhelyet avattak Érmihályfalván Sass Kálmánnak, ahol az eredeti nyughely holléte ismeretének hiányában emlékezni lehet a mártír lelkipásztorra.

Az érmihályfalvi református egyházközség születése 110 évfordulója alkalmából 2014-et Sass Kálmán-emlékévnek nyilvánította. Az ennek alkalmából tartott események sorába illeszkedett a hét végén tartott kétnapos program, mely szombaton konferenciákkal kezdődött. A délelőttit az ifjúságnak szánták, míg a délutáni áhítattal kezdődött. Azon Földesy Márta erdőgyaraki lelkész szolgált, kinek nagyapja testvér volt néhai Földesy Ilonával, aki Veronika nővérként, mint Sass Kálmán munkatársa, és az ’56-os Érmihályfalvi Csoport tagja ismert a helyiek előtt. A továbbiakban dr.Herman M. János lelkipásztor, ny.tanár Sass Kálmánról, míg Sipos István ny. máramarosszigeti esperes a mártír lelkész cellatársáról, Balaskó Vilmosról értekezett. Az esemény a Sass Kálmán emlékteremben folytatódott, melynek falára ez alkalomból emléktábla került, s ahol egykori tanítványai emlékeztek a családtagok jelenlétében a lelkészere, majd megnyitottnak nyilvánították azt az állandó kiállítást, melyet április 17-én, Sass Kálmán születésnapján mutattak be először. A napot virrasztás zárta annál az emlékhelynél, melyet másnap avattak fel.

Életútja példamutató

Vasárnap reggel eső áztatta Érmihályfalvát, amikor a Sass család tagjai találkoztak az általános iskola Bernáth Józsefről elnevezett iskolaépületében “Sass Kálmán dédunokáival”, vagyis a kisdiákokkal. Az eső elállt, mire a harangok a 11 órás istentiszteletre szólítottak, melyre megtelt a templom, s melyen Tőkés László korábbi püspök volt az igehirdető. Hihetetlen, hogy a pillanatnyi állapot szerint egy “háborús bűnös” emlékünnepén veszünk részt, és ismerve a romániai állapotokat, ebből akár még “baj” is származhat – de nem ebből kell kiindulnunk, kezdte beszédét az EP-képviselő. Az embernek alapvető joga van a végtisztességhez, Sass Kálmán esetében pedig ezt a hatalom cinikusan megtagadja, utalt a rehabilitáció odázására, leszögezve: a néhai életútja egyértelmű és példamutató minden szabadságszerető nép számára. A szolgálatot Balázsné Kiss Csilla helyi lelkész köszönte meg, majd mikrofonhoz szólította a család nevében emlékezőket. A padsorokban helyet foglalók közül többen, főleg az idősebbek, felállva követték az eseményeket, hiszen ők személyesen ismerték a “Sass-gyerekeket”, s most kíváncsiak voltak, felismerik-e az egykori vonásokat.

Megtartó háló

Dr.Sass Huba tanár, a legfiatalabb gyerek, felelevenítette a család sorsát, édesapja életrajzi adatait, kifejtve róla: olyan sokoldalú ember volt, hogy csodálnivaló, hogyan bírta a munkát, főleg a politikai nyomás ellenére. Dr.Kiss Edit, a legidősebb unoka nagyapja példaadó jellemét emelte ki, ugyanakkor egy kérést is megfogalmazott: megkérte “azt a pártot”, mely a főtéren nagyapja neve helyett jelképet használva állított emléktáblát, a továbbiakban “tartsa távol magát a a megemlékezésektől”. (Utalás arra az emléktáblára, melyet tavaly október 23-án lepleztek le Érmihályfalva főtrén, s melyen az Érmihályfalvi Csoport 30 tagjának neve szerepel, a hivatalosan nem rehabilitált, ezért közterületen nem megjeleníthető nevű Sass Kálmánra egy kőbe vésett sas utal rajta – szerz.megj.) Dr.Fazekas Sándor magyarországi földművelésügyi miniszter felesége révén távolabbi tagja a Sass-családnak, beszédében pedig egy megtartó hálónak nevezte a Kárpád-medencében mindenhol fellelhető mártírok sokaságát. Hangsúlyozta: a budapesti kormány felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, melyekben zsinórmérték a keresztényi értékrend. A továbbiakban fiatalok műsora, illetve a Musica Sacra kamarakórus énekei következtek, majd Balázsné Kiss Csilla olvasta fel Csűry István püspöknek ez alkalomra küldött nyílt levelét. Ebben a királyhágómelléki egyházi vezető felelevenítette a korszakhoz kötődő saját emlékeit, illetve méltatta Sass Kálmánt.

Emlékhely avatása

A templomban ezzel véget ért az ünnepség, mely a temetőben, a református ravatalozó mellett folytatódott, ahol a reformáció tavalyi ünnepén tették le egy Sass Kálmán-emlékhely alapkövét. Ez mostanra elkészült, és az avató perceire a felhők is elvonultak a napsugarak elől, amikor Baliga Andrea tanárnő Wass Albert: Mikor a bújdosó istennel beszélget című versét mondta el, majd Kovács Zoltán főgondnok sorolta, hogyan ápolják Sass Kálmán emlékét, hogyan készültek a temető csendjében álló, méltó emlékhely elkészítésére, majd köszönetet mondott az abban részt vállalóknak. A fekete obeliszket Tőkés László és dr.Kiss Enikő leplezte le, majd az áldás után koszorúzás következett, melynek során elsőként a család tagjai, majd egyházi és önkormányzati vezetők, szervezetek képviselői, végül ismerősök, tisztelők rótták le kegyeletüket.

Rencz Csaba