Rózsa

Rózsa
Lengyelország nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag és kulturálisan is, mind markánsabban adja a világ tudtára, a negyvenmillió lakosával képes saját utját járva, egyetemes értékeket is kitermelni.

 

Ezeréves becsülendő múltjával a háta mögött, a filmművészetben is képes egyedi nyelven megszólalni, bizonyítván, a mozgókép varázsa pontosan közvetíteni tudja azt a gondolkodást, melyet az elődök, mint: Andrzej Wajda, Andrzej Munk, Jerzy Kawalerowicz, Krzysztof Kieslowski, Jerzy Hoffman Roman Polanski, Krzysztof Zanussi megfogalmaztak. Vagy a „fiatalok” közül Wojciech Smarzowski például 2011-ben készült Rózsa (Róza) című filmdrámájával közönségének elmond. Mostanában nem csak otthon, de külföldön is babérokat gyűjt.

A Lengyel Filmakadémia 500 tagja a Róża című filmet és alkotó gárdáját hétszer tartotta alkalmasnak a „Sasok, 2012” díjjal jutalmazni. Ebből a díjesőből a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat Wojciech Smarzowski kapta.

A film cselekménye 1945 nyarán játszódik. Az akkori kellő képen át nem gondolt politikai megoldások következménye, a beidegzett beidegződések kellő nem uralása, az elszabadult indulatok szülte eseménysor a ma nézőjére is megrázó hatást gyakorol.

Forgatókönyv: Michał Szczerbic. Operatőr: Piotr Sobociński Jr. Díszlet: Marek Zawierucha. Jelmezek: Ewa Helman-Szczerbic, Magdalena Jadwiga Rutkiewicz-Luterek

Zene: Mikołaj Trzaska.

Szereplők: Marcin Dorociński, Agata Kulesza, Kinga Preis, Jacek Braciak, Malwina Buss, Marian Dziędziel

Róża Kwiatkowska (Agata Kulesza) a mazúriai tanyáján él leányával, Jadwigával (Malwina Buss), beszél lengyelül is, németül is, de 1945 nyarán a „vétsége” az, hogy a férje német.

A film helyszíne Kelet-Poroszország részeként, Mazúria, amelyet a történelem folyamán hol a németek, hol pedig a lengyelek uraltak, melynek következményeként egy sajátos német–lengyel keverék népesség lakik, amely alapjában véve nem akar mást, mint a szülőföldjén valamilyen módon élni.

Ebbe a világba érkezik a frontot megjárt, az őt ért eseményekben megedződött és elfásult Tadeusz (Marcin Dorociński). Tanúja volt a Róza férje halálának. Átadja az elhunyt férj megmaradt emléktárgyait. Az özvegy, akit a háború okozta események, nem hagytak érintetlenül, azt szeretné, ha Tadeusz ott maradna, segítene a gazdaságban, másrészt számukra védelmet nyújtana. Végső soron a fiatalember elfogadja az ajánlatot, hiszen a háborúban mindent elvesztett. Feleségét megerőszakolták, majd lelőtték. Egyébként ez a jelenetsor a film nyitó képsora is.

A három ember élettörténete alapján betekintést nyerhetünk a mazuriak komoly megpróbáltatásokkal terhelt világába is. Tadeusz aknamentessé teszi a burgonyaföldet, ezáltal lehetővé válik az egyetlen megélhetési forrás, a burgonya kiásása. Felveszi a kapcsolatot a lengyel hatósággal. Hivatalnokot fizet le, hogy Róza iratait rendezze.

„Zöld hasú jó pénzzel” dollárral fizet, mely arra utal, Tadeusz a szövetségesek oldalán harcolt a németek ellen. A zsoldot dollárban kapták.

Róza rezzenéstelen, merev arccal ténykedik a háztartásban. Nemcsak a gazdasági nehézségek, a termékhiány, hanem a kegyetlenkedések miatt szenvednek. Gyakran a nők nemi erőszak áldozatává válnak, többek közt nem is egyszer, Róza is. Emiatt a saját lányát a ház padlásán bújtatja el. Egy idő után Róza és Tadeusz között gyöngéd érzelmek alakulnak ki. A film a két ember, valamint a háború után kialakult gondterhes élettörténetét mutatja be.

A lengyel hatóság képviselői felszólítják a lakosságot, hogy lojalitásukat fejezzék ki a lengyel állammal szemben, különben nem kapnak állami támogatást, és a Németországba való kitelepítés veszélye fenyegeti őket.

A megrendítő képsorból kiderül, a pap az istentisztelet után közli, az elkövetkező időkben az egyházi szertartások csak, lengyelül zajlódhatnak le.

A néző joggal veti fel a kérdést, miből származik a mazuriak tragédiája? A lakosság magát így nevezi. A fő probléma és vád abból származik, hogy a háborút megelőző időszakban a német származású mazuriak a náci gondolkodással szimpatizáltak. Az akkori hatalmat támogatták. A háborút követően a lengyel hatóság, melyet a szovjet sztálinista gondolkodás hatott át a kollektív bűnösség elve alapján jár el az ott lakókkal szemben.

Mivel Mazúriának ez a része a szovjet övezetbe került, sok esetben a lakosság a fosztogató, erőszakot alkalmazó szovjet katonák áldozatává válik. Megdöbbentő képsorok érzékeltetik a piactéren összegyűjtött nőknek a szovjet katonák által történő kollektív megerőszakolását.

A film a háború utáni helyzetben kialakult kaotikus állapotról mutat megrázó képet. Az erőszak alkalmazásának különböző formái, a kollektív bűnösség elvének hirdetése a mazuriakban félelmet váltott ki. Pedig ők nem akartak mást, csak saját szülőföldjükön élni, megőrizve hagyományaikat.

A film az erőszak természetrajzának árnyalt képi formában történő ábrázolásával, a „győztesek” fosztogató, hagyományokat romboló magatartásának bemutatásával nem ítélkezik, hanem rá akarja döbbenteni a nézőket, hogy ez az út járhatatlan, elfogadhatatlan.

A megrázó történet mélyen érinti a nézőket, tovább gondolásra készteti. Reménysugár csillan fel, mikor Tadeusz és Jadwiga összeházasodnak, sok megpróbáltatás után elhagyják a tanyát.

A filmtörténet sajátos bemutatása, a ragyogó színészi vezetés, és a kiváló operatőri munka eredményezte a remekművet, a Róza című filmet.

A II. Medgyesi Közép-Európai Filmfesztiválon a Róza című film a Legjobb film díját nyerte.

Csomafáy Ferenc

Címkék: ,