Rontja az élelembiztonságot Kelet-Európában a termőföldek kiárusítása

Akt.:
Rontja az élelembiztonságot Kelet-Európában a termőföldek kiárusítása
A BBTE Üzletkötő Karának docense, Dacinia Crina Petrescu, valamint az egyetem Környezettudományi és Környezetmérnöki Karának két munkatársa, Ruxandra Mălina Petrescu-Mag és Réti Kinga-Olga jegyzi azt a tanulmányt, mely az élelembiztonság kérdését a nagy kiterjedésű termőföldek adásvétele felől vizsgálja kelet-európai kontextusban.

A szerzők szerint a termőföldek kiárusítása hátráltatja a kelet-európai régió agráriparát és élelembiztonságát. A román termőföldek kivásárolásának nemcsak a liberális tulajdonjogi szabályozások, de az adásvételi folyamatok terén tapasztalható korrupció is kedvez.

Kelet-Európában egyre nagyobb problémát jelent, hogy a külföldi befektetők kiszorítják a helyi közösségeket a termőföld használatából. A jelenségnek nemzet-, illetve élelembiztonsági vonzatai is vannak, hiszen a felvásárolt földekről betakarított termények java a külföldi piacra jut, célzott agrártámogatások hiányában a hazai kisgazdák és a vidéki termelők versenyképtelenné válnak, a fogyasztók pedig kénytelenek olyan külföldről behozott élelmiszereket vásárolni, amelyeknek a minősége kevésbé ellenőrizhető. A problémának elsősorban történeti okai vannak: a Szovjetunió felbomlását követően a korábban kollektivizált termőföldek és legelők egy részét felhagyták, ezért beerdősödtek, a visszaszolgáltatások (például Románia és Bulgária esetében) és újraosztások (Oroszországban, Ukrajnában) pedig a gazdasági liberalizmus szellemében történtek, így a földek szabad adásvételét, kiárusítását ma nem fékezi semmi.

A kutatók öt kelet-európai ország – Bulgária, Fehéroroszország, Oroszország, Románia és Ukrajna – esetében tekintették át a 2000 és 2018 közötti, 200 hektárosnál nagyobb földterületekre vonatkozó adásvételi ügyleteket a Land Matrix adatbázisa alapján. Az ügyletek gyakoriságát, méretét az említett országok olyan társadalmi-gazdasági-népességi mutatóival vetették össze, mint a népesség iskolázottsága, a korrupció mértéke, a GDP, a vidéki és a városi populáció aránya.

Sok tekintetben beszédes Románia példája: az ország népességének 47%-a él vidéken, a munkaképes állampolgárok 40%-a mezőgazdasági alkalmazott, ehhez képest a mezőgazdasági termékek az ország GDP-jének mindössze 13,4%-át teszik ki. Az ország mezőgazdasági potenciáljait mutatja, hogy még a jelenlegi igen gyenge marketing, túlzottan tagolt farmszerkezet, elavult infrastruktúra és hagyományos munkaszervezés mellett is a legnagyobb európai gabonaexportőrök közé tartozunk. Összevetésképp érdemes megjegyezni, hogy míg a fejlettebb nyugat-európai országok hektáronként általában 7000-8000 kilogramm búzát takarítanak be, addig a kelet-európai országok alig 3000 kilogrammot. Romániában Temes, Jalomica, Călărași, illetve Dolj megyékben árusították ki a legtöbb nagy kiterjedésű termőföldet, az elmúlt 18 évben közel félszázat a négy megyében. Jelenleg az ország termőföldjeinek 2,96%-a van külföldi kézen, a kivásárolt földek 60%-át mezőgazdasági célokra használják a külföldi tulajdonosok. A Korrupcióérzékelési Mutató 2017-ben Romániában 100-as skálán 48-at mutatott, Fehéroroszországban 28-at, Bulgáriában 43-at, Oroszországban 29-et, Ukrajnában 30-at.

A tanulmány két tényező esetében mutatta ki, hogy ezek szoros összefüggésben állnak a nagy kiterjedésű termőföldek kiárusításával, áttételesen pedig az élelembiztonsággal. A nagyobb területű, illetve a nagyobb kiterjedésű gabonaföldekkel rendelkező országok jobban vonzzák a befektetőket. A korrupció, az átláthatatlanság a szerződéskötések terén, a társadalmi konzultációk hiánya közvetettebb módon, de szintén serkenti a földek kivásárlását, és ugyanígy a vidéki népesség nagyobb aránya is, amely kelet-európai kontextusban sebezhetőségre utal.

A szerzők szerint a folyamatot az fékezhetné, ha az érintett országokban a földek tulajdonjogának egy kevésbé individualisztikus, ugyanakkor a termőföldhöz való hozzáférés közösségi tétjeit támogató felfogása honosodna meg, ha javítanák az ügyletek átláthatóságát és szigorítanák azok feltételeit, illetve, ha a kormányok következetes támogatási rendszert alakítanának ki a kisgazdák és vidéki termelők számára.

[*] Petrescu-Mag, Ruxandra Mălina, Petrescu, Dacinia Crina, Réti, Kinga-Olga (2019): My land is my food: Exploring social function of large land deals using food security–land deals relation in five Eastern European countries. Land Use Policy, 82 (2019), 729–741.

(A térképen pirossal jelölt országok befektetői vásároltak nagy kiterjedésű romániai termőföldeket az utóbbi tizennyolc évben. Forrás: PETRESCU-MAG, Ruxandra Mălina, PETRESCU, Dacinia Crina, RÉTI, Kinga-Olga [2019]: My land is my food: Exploring social function of large land deals using food security–land deals relation in five Eastern European countries. Land Use Policy, 82 [2019], 732.)