Romsics: Bethlen és Teleki megítélése vitákra ad okot

Romsics: Bethlen és Teleki megítélése vitákra ad okot
Nagyvárad- Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Romsics Ignác Széchenyi-díjas történészprofesszor, az MTA rendes tagja tartott előadást az Ady Endre Középiskola dísztermében Bethlen Istvánról és Teleki Pálról.

 

Előadásában Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész professzor arra hívta fel a figyelmet: Bethlen István és Teleki Pál a 20. századi magyar történelem két meghatározó személyisége. Különlegességük egyrészt abból is fakad, hogy sok szempontból hasonló tulajdonságokkal bírnak: mindketten a történelmi Erdélyből származnak, arisztokraták, és a Budapesti Egyetem állami és jogtudományi karára jártak. Ha viszont közéleti tevékenységük részletkérdéseit vizsgáljuk, markáns különbségeket figyelhetünk meg. Bethlen 9-18 éves korában Bécsben tanult a Teréziánum középiskolában, ahonnan „kiszabadulva” gyakran hódolt az e világi örömöknek, kipróbálta mindazt, amire addig nem volt lehetősége. Később is pragmatista volt, a mindennapokkal foglalkozó ember, aki azért nem terhelte túl magát a modern dolgokkal. Ezzel szemben Teleki más utat járt be: Pesten a piarista gimnáziumba járt, nem lakott internátusban és korán a saját lábára állt. Befelé forduló típus volt, inkább a tudományok érdekelték- a jog, a szociológia és az eugenika-, cikkeket és tanulmányokat szeretett írni. Bethlen a tanulmányai befejezése után visszatért a szülőföldjére és gyorsan kialakult benne a regionalizmus tudata, Teleki viszont különösképpen nem foglalkozott Erdéllyel.

A két férfi politikai pályája először 1918-ben találkozott. Noha mindketten konzervatívok voltak és nem rajongtak a reformokért, kezdetben támogatták Károlyit, amivel 1919-ben felhagytak. Bethlen megalapította a Nemzeti Egyesülés Pártját, később pedig Bécsben Magyar Nemzeti Bizottságot szervezett, melyben Teleki is benne volt. A két forradalom mindkét politikus gondolkodására nagy hatással volt, de nem egyformán és nem egy irányba: míg Bethlen inkább liberális irányba mozdult, Teleki jobboldali és zsidóellenes lett. A békekonferencia előkészítésében együttműködtek, ezt követően Teleki 1920-21-ben, Bethlen pedig 1921-31 között volt miniszterelnök, tehát a Horthy-korszak első évtizedének meghatározó közéleti szereplői voltak.

Zsidókérdés

Mindkettőnek alapvető törekvése volt a gazdaság talpra állítása, a politikai élet konszolidálása és a határok visszaállítása, de a zsidókkal kapcsolatban másképp gondolkodtak. Teleki például egyetértett a numerus clausus törvénnyel, Bethlen viszont nem támogatta ezt. A két politikus aztán a 30-as évek közepétől ismét szembekerült egymással, melynek oka a nemzetközi helyzet megváltozása volt. Egyetértettek abban, hogy revízió kell, ahogy, amikor és amennyit lehet, viszont kevésbé voltak egy platformon a jobbra tolódási folyamatot illetően. A külpolitikában tehát nem konfrontálódtak egymással, a zsidó kérdést azonban másként kezelték. Mint ismert, a 30-as évek második felétől Magyarországon is megerősödött a szélsőjobb, 1938-41 között három zsidótörvény is született. Bethlen ellenezte ezeket, mert úgy vélte: nem férnek össze a magyarok befogadó attitűdjével, szegénységi bizonyítványoknak gondolta ezeket, melyek gazdasági problémákat fognak okozni, Telekinek az ezekkel kapcsolatos véleménye viszont akkora árnyékot vet politikai tevékenységére, hogy ezt a mai közgondolkodás egyik neuralgikus pontjává teszik.

Elmondható ugyanakkor, hogy Bethlen számára elképzelhetetlen lett volna az öngyilkosság, mert ő úgy gondolta, hogy minden helyzetből van kiút. Ezzel szemben Teleki érzékenyebb volt, és inkább a főbe lövést választotta, magyarázta a történészprofesszor. Hangsúlyozta: nem tudhatjuk, hogy ha életben maradt volna, Teleki hogyan reagált volna a deportálásokra és a náci megszállásra. Bethlen ellenezte ezeket, akárcsak a Szovjetunió elleni háborút, és arra ösztönözte Horthyt, hogy keresse az oroszokkal való kapcsolatot. Nem menekült azonban a sorsa elől: a német megszállás után bujkált, illetve illegalitásba vonult, az oroszoknak a Dunántúl adta fel magát. Házi őrizetbe vették és 1945 áprilisában kivitték a Szovjetunióba. Egy korabeli orvosi zárójelentés szerint 1946 októberében halt meg, természetes halállal. Tömegsírba temették, az onnan vett földdel teli urnát 1993-ban vitték vissza Budapestre.

Teleki vállalhatatlan

Romsics Ignác szerint a két politikus megítélése vitákra ad okot, Bethlené kevésbé, de ő nincs annyira előtérben, és nem is csinált olyan dolgokat, amiket ma súlyosan ítélhetnénk meg. Teleki helyes külpolitikát folytatott, de a zsidó kérdésben olyan magatartást tanúsított, ami vállalhatatlan. „Dilemmára ad okot, hogy Bethlen személye vállalható a demokratikus gondolkodású, baloldali emberek számára is, Horthy és Teleki tevékenysége azonban különböző interpretációkra ad lehetőséget, és ebből problémák származnak”, mondta a történészprofesszor.

Ciucur Losonczi Antonius