Romantikus művek kiváló előadásban

Bihar megye – A csütörtöki hangversenyesten
újra fellépett Bogányi Tibor karmester
és Bogányi Gergely zongoraművész.
Chopin zongoraversenyének és Schumann IV.
Szimfóniájának előadása
aratott fényes sikert.


Már amikor a karmester, majd később
a zongoraművész belépett a
színpadra, mindekettőjüket nagy
ovációval fogadta a Nagyváradi
Filharmónia teltházas
közönsége. Rossini A tolvaj szarka
operájának nyitánya hangzott el
elsőként, és már itt
megmutatkozott Bogányi Tibor karmester
kiváló vezénylése. A
zenekar felidézte a
méltóságteljes indulót,
valamint a temperamentumos, egészséges
humort is árasztó muzsikát. A
műsor első felében hangzott el Chopin
f-moll zongoraversenye, amit a szerző 19
éves korában komponált.
Bogányi Gergely
tolmácsolásában most is, mint
mindig bebizonyosodott: előadása,
csodálatos interpretálási
adottsága révén felszínre
tudja hozni a hangszer minden lehetséges
technikai bravúrját. Ezúttal is
rendkívüli teljseítménnyel,
kiváló muzikalitással hozta
felszínre a koncert gazdag színeit.
Megújuló szépségében
bontakozott ki Chopin finoman árnyalt
hangzásvilága. Az első
tételben tagolását a zenekari
tutti biztosítja, majd a kidolgozási
részt készíti elő rövid
összefoglalással. Bogányi Gergely a
témák fantáziaszerű,
mondhatni improvizatorikus
megfogalmazásával aknázta ki
teljes mértékben a gazdagon
díszített zene művészi
hatását. A második tétel
csöndes hangulatát, pazarul
ékesített dalolását
váltotta valóra. A
középrész izgatott,
recitatívszerű, meghitt
bensőségű, drámai
fokozását is életessé
avatta játékával. Az
ábrándos dallamvilágot
követte a befejező rész
bővérű táncmuzsikája,
mely újra felidézte a lengyel nemzeti
ritmusok látványos
felvonulását. Briliáns,
virtuóz, egyben költői
játéka a
melódiaépítkezés
hitelességével ajándékozott
meg. Varázslatos előadását a
hallgatóság szünni nem akaró
tapssal jutalmazta. Ráadásként
Chopin cisz-moll Etűdjét nyújtotta
közönségének ugyancsak
ráéreztetve a kompozíció
virtuóz jellegű
díszítettségére.
Drámai
feszültség


Befejezésül Schumann IV. d-moll
szimfóniáját játszotta a
Nagyváradi Filharmónia együttese
Bogányi Tibor fölényes
anyagtudással vezényelte a művet. A
szimfóniával való teljes
azonosulás, mondhatni
gyönyörködés, és az
ihletett mesteri irányítás szinte
páratlannak mondható
szépségű zenekari hangzással
ajándékozta meg a
közönséget. A részletek
finomsága, a váltások, a
lekerekítések és az
átmenetek kidolgozása és a
mindvégig tökéletes
frazeálás révén vált
valóra a schumanni muzsika
sajátossága.
Elképzelésében az első
tétel fantáziaszerű
kibontása, avagy a szimfóniában
kifejezésre jutó
párbeszédes feszültésg
egyaránt érvényesült. A
második tétel sajátos schumanni
dalát, költőiségét,
visszafojtott bánatát, népies
jellegű hangvételét, vagy a
hartmadik tétel széles ívű
témáját éppen olyan
hitelesen avatta kifezező zenévé,
mint a nagyedik tétel boldog, önfeledt
muzsikáját, amelyben az ifjú
Dávid boldog éneke szólal meg. Ezt
az őrülettel határos drámai
erőt oldja fel a szerző azt hírdetve,
hogy szembe kell nézni az élettel. A
szimfónia előadása szintén
nagy sikert aratott.
Tuduka Oszkár