Romantikus bécsi muzsika

Romantikus bécsi muzsika
Bihar megye – Vonzó romantikus kompozíciókat tartalmazott a csütörtöki nagyváradi hangverseny műsora. Az est vendégkarmestere Gyüdi Sándor, szólisták pedig Anton Niculescu (gordonka) és Dorina Magra (hegedű) voltak.

A műsor első felében hangzott el a zsidó szertartás dallamára írt Kol Nidre, amelyet Max Bruch dolgozott át gordonkára és zenekarra. Az Engesztelés Napjának előestéjén az istentisztelet bevezető részeként, az arám nyelvű fogadalmak és eskü felsorolásaként hangzott el a mű, amely egyben a megbánást is kifejezi. Az előimádkozó háromszor énekli el a megindultságot kiváltó, szívszaggató dallamot. Gyászos, hosszú lélegzetű ének ez, amelynek gyökerei visszanyúlnak a babilóniai számkivetés idejére, ugyanakkor a középrész már a XVI. századi spanyol eredetre vall, a befejezés pedig kántori alkotás.

Anton Nicolescu gordonkaművész, a Nagyváradi Filharmónia koncertező szólistája igen kifejezően mintázta meg a romantikus kompozíció szólamát kiváló mesterhangszerén (Guarneri). Dorina Mangra hegedűművésznő, aki a filharmónia szólistája volt 1983 és 1992 között, jelenleg a Kolozsvári Zeneakadémia zenetanára, játszotta el felejthetetetlen élményt teremtve Max Bruch 1866-ban komponált I. g-moll hegedűversenyét. Biztonságos technikával közvetítette a behízelgő versenymű virtuóz futamait, édesen daloló témáját, érzelmekkel telített kantilénáját és gondtalanul pergő, lendületes frisességét.

Bécsi atmoszféra

A műsor második felében Franz Schubert halhatatlan szimfóniáját, a VII. “mennyei hosszúságú” C-dúrt hallgattuk meg. A zenekarvezető Gyüdi Sándor, a Szegedi Filharmónikus Zenekar karmestere igen jól ráérzett a mű sajátos, bécsies tvilágára, mely felidézte a korabeli császárváros atmoszféráját. Nem drámaian sűrített és koncentrált szimfóniáról van szó, hanem elkalandozó, távoli hegyek kontúrjait is felidéző muzsikáról. A második tétel hangvétele mintegy esküvői dalt idéz, felismerhető benne a magyar műdal hatása is. A harmadik, valceres landlere, valamint a befejező tétel mámoros hangulata – amely bizonyos mértékig Beethovenre is emlékeztet – népies kifejezésmódjával valóban zseniálisnak tekinthető. A szimfóniában több van mint dalolás, fájdalom, öröm, hiszen új régiók tárulnak fel előttünk, ahogyan azt a Filharmónia a karmester irányításával megszólaltatta.

Tuduka Oszkár