RODOSZ-előadás: A frontvonaltól a hátországig

RODOSZ-előadás: A frontvonaltól a hátországig
Csütörtökön este a PKE Bartók termében folytatódott a RODOSZ Café előadássorozata. Dr. Pollmann Ferenc, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa tartott expozét.

Az érdeklődőket Tőtős Áron, a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) Bihar megyei szervezetének elnöke köszöntötte. Az előadás témájára utalva megjegyezte: száz év távlatából talán objektívebben, körültekintőbben tudunk reflektálni az első világháború napjainkig kihatással levő folyamataira.
A továbbiakban dr. Pollmann Ferenc, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa értekezett, Frontvonaltól a hátországig. A Nagy Háború gazdasági és társadalmi hatásai címmel. Felvezetőjében azt magyarázta: a háborún belül a csata tulajdonképpen egy intenzív, felgyorsult állapot, és erre építve a háború is úgy viszonyul a történelem egészéhez, mint a csata a háborúhoz. A totális háború pedig egy rendkívüli helyzet, hiszen a béke jelenti a normalitást. Olyan vélemények is vannak azonban, hogy valójában a békeállapot mesterséges helyzet, hiszen megdöbbentő magas szám adódik, ha összeszámoljuk, hány háború zajlott a történelem folyamán, ezért nem is kell nagy fantázia ahhoz, hogy úgy tűnjön, a történelem nem más, mint permanens háborúk sora.
Hosszú évszázadokon, évtizedeken keresztül, 1914 előtt a háború nem volt ördögtől való, hanem a normális politika részének tekintették, a politika folytatásának erőszakos eszközökkel, amikor zöld asztal mellett már nem lehetett eredményeket elérni. Nemzetközi jogi és társadalomfilozófiai szempontból úgy vélték, hogy az állami szuverenitás megvédésének része a háború elindításának joga. A hadviselés szabályzó hágai konvenció is csak ajánlás volt, nem követelmény, például a hadüzenet elmaradása nem akadályozta a hadiállapot beálltát. Persze azért erkölcsi aggályok léteztek, a békebontás ódiuma, az ilyen fajta elítélő értékítéletek ezért némiképp megkötötték a kezdeményezők kezét.

Aspektusok

A hadtörténész arra hívta fel a figyelmet: a háború is ugyanolyan állapot, mint a béke. Nyilván minden másként történik, de a szereplők ugyanazok, csak másképpen viselkednek, és a történészek dolga kideríteni, hogy mi ez a másság. Mégis sokáig az volt az uralkodó stílus, hogy a háborúk és a csaták leírásáról szóltak a művek, aminek nem sok hozadéka volt a történelemtudománynak a hadtörténeten kívüli részegységei számára, és a laikus olvasók se sokat értettek belőlük. Ezt váltotta fel az 1960-as, 70-es években az a megközelítés, hogy „a totális háború a háborúzó társadalom háborúja”, vagyis a háború a társadalom egészét átfogja, nem különíthető el a hadviselő hadsereg a hátország szereplőitől.
Egy angolszász történész a totális háborúnak négy dimenzióját vázolta fel: destruktív (romboló), tesztelő (próbatétel jellegű), pszichológiai és participatív, melyekhez dr. Pollmann Ferenc még három aspektust javasolt: relációs, atributív, valamint az egyesek szerint totális ellenőrzéshez vezető redisztributív.
„A modern totális háború jellemzője, hogy a világtörténelemben addig nem volt rá példa, a társadalom egészét érinti, különböző erőforrásokat mozgósít és nem tesz különbséget katonák és civilek közt abban az értelemben, hogy utóbbiakat se tekinti védettnek”- fogalmazott. Hozzátette: a háborút sohasem a katonák csinálják, hanem a politikusok. A katonák csak parancsokat teljesítenek, a felelősség a politikusoké, és tisztában kell lennünk azzal, hogy mit kockáztatunk, ha háborúzunk.

Ciucur Losonczi Antonius