Remélhetőleg lesz még magyar külpolitika

Remélhetőleg lesz még magyar külpolitika

Bihar megye – A történész és az
egykor gyakorló politikus
szemszögéből értékelte a mai
Magyarország illetve az Európai Unió
helyzetét Katona Tamás a Bihari
Naplónak múlt pénteken adott
villáminterjújában.

– Mint történész és mint
egykor aktív politikus, milyennek
ítéli meg a mai Magyarország
helyzetét?


– Elszomorító helyzetben van az
ország, de egy kicsit a világ is. Mert
nem látszik az, hogy a jelenleg
elindított folyamat megoldaná a dolgokat.
Ha a világ megoldja a dolgokat, akkor
Magyarország problémái is meg
fognak oldódni, mert a kormánzyat
ugyanazt a politikát folytatja, mely ebbe a
csődbe juttatta az országot. Csak azon
gondolkoznak, hogy lehet még több
pénzt kisajtolni az emberekből. Az a
két ország, mely
leszállította radikálisan az
adókat, vagyis Szlovákia és
Románia, nagyon jól járt ezzel, mi
meg emelgetjük az adókat. Ettől a
magyarországi vállalkozó
irtózatos adó- és
társadalombiztosítási terhei miatt
versenyképtelen lesz a világpiacon. Ezen
kellene változtatni és a
rögtöni megoldandó
kérdések mellé
készíteni egy hosszú
lejáratú tervet.
– A reformkor politikusai mit
lépnének ebben a mai
helyzetben?


– A reformkor politikusai gondoskodtak arról,
hogy az ország ne kerüljön ilyen
helyzetbe. 1848-ban, amikor Kossuth Lajos vette
át a Pénzügyminisztériumot, a
magyar kamara teljesen ki volt ürítve.
Mindent elvittek a bécsi kamarába, de
Kossuth nagyon módszeresen és
körültekintően, egy érdekes
konverziós művelettel rendbe tudta tenni a
magyar pénzügyeket; a magyar
szabadságharc végéig kitartott ez
a rendbetétel. Tehát vannak ilyen
történelmi példák
előttünk, most csak az a
kérdés, hogy kitől akarunk
átvenni: mondjuk Olt Károlytól, a
múlt század 50-es éveinek
pénzügyminiszterétől, a
békekölcsön atyjától,
vagy esetleg Kossuth Lajostól. Ha szabad, akkor
én ez utóbbit
tanácsolnám.
– Az Európai Uniónak milyen
politikai, történelmi szerepe
van?


– Az Európai Unióból ki lehet
maradni, csak nem érdemes, mert az a
gazdasági elmaradottságot hozza
magával. Nekünk, amikor 1990-ben
kormányt alakítottunk, a
külpolitikai célkitűzésünk
az volt, hogy az ország nyerje vissza
szuverenitását, magyarul azt, hogy az
oroszok menjenek haza. Megtörtént.
És, hogy a visszanyert szuverenitásnak
egy meghatározott részét
minél hamarabb átadjuk nemzetek
fölötti szervezeteknek, a NATO-nak és
az Európai Közösségeknek, ahogy
akkor az Uniót hívták. Az
Unió bürokráciája az valami
csodálatos, nem ismer lehetetlent. Ez a
világ legsajátosabb képlete,
csakhát fájdalom, egy
nélkülözhetetlen képlet.
Amióta célkitűzésünket
elértük, azóta nincs magyar
külpolitika, mert most egy új helyzet van.
A magyar külpolitikának arról
kellene szólnia, hogy a nemzeti érdekeket
hogy tudjuk érvényesíteni az
Európai Unión belül. Nem
törekszünk rá. Amikor
például a lengyelek
könyörögnek nekünk, hogy dolgozzunk
együtt, gőgősen elutasítjuk.
Remélhetőleg lesz még magyar
külpolitika.


Katona Tamás 1955-ben szerzett oklevelet az
Eötvös lóránd
Bölcsészettudományi Karának
könyvtár-magyar-arab szakán. A
rendszerváltásig többek közt
könyvtárosként, kiadói
szerkesztőként,
fordítóként dolgozott. A reformkor
és az 1848-49. évi forradalom és
szabadságharc kutatója. A
rendszerváltás után
országgyűlési képviselő
(1990-1998),1990-1992 között
Magyarország
Külügyminisztériumának
politikai államtitkára. 1992
júniusától az Antall-, majd a
Boross-kormány miniszterelnökségi
politikai államtitkra. A Károly
Gáspár Református Egyetem
tanára (1998–2000), majd
Magyarország varsói nagykövete
(2000–2002), a Magyar Tudományos
Akadémia Történettudományi
Intézetének tudományos
tanácsadója (2002–).
Pap István