Reformáció 500 – emlékműsor a filharmóniában

Akt.:
A szimfonikus zenekar, a szólisták, az énekkar és a karmester. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A szimfonikus zenekar, a szólisták, az énekkar és a karmester. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A csütörtöki hangverseny műsorát a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére állították össze. Két német zeneszerzőnek, Felix Mendelssohn-Bartholdynak és Johann Sebastian Bachnak az immár fél évezredes reformációhoz kötődő művei csendültek fel az Enescu-Bartók koncertteremben.

A meghívott karmester, Stephen Smith Svájcból érkezett. Közreműködtek: a filharmónia szimfonikus zenekara, Barabás Annamária (szoprán), Iulia Merca (mezzoszoprán), Duffner Melinda (alt), Nicolae Bejan (tenor), Benczédi Hunor(basszus) szólisták, valamint a Filharmónia Énekkara, karigazgató Lászlóffy Zsolt. A hangverseny kezdetén Mátyás Attila, a nagyváradi evangélikus-lutheránus egyházközség lelkipásztora, miután románul és magyarul köszöntötte a hallgatóságot, a reformáció jelentőségéről és Luther Mártonról beszélt. Mondandóját magyarul kezdte, s ekkor többen is nemtetszésüknek adtak hangot; miután román nyelven bejelentette, hogy román nyelven is elmondja majd bevezetőjét, egyesek ismét közbeszóltak: „Ezzel kellett volna kezdenie!”, „A román nyelv a hivatalos!”, „A koncertre jöttem!” – Meg kell jegyeznem, hogy csak néhány ilyen hangoskodó akadt. Talán jó lett volna, ha a bevezető előtt valaki a filharmónia vezetői közül bemutatta volna, hogy ki az a személy, aki a közönséghez szól, és mit szeretne mondani. Mátyás Attila lelkész mondanivalója román nyelven is elhangzott, amit a közönség végül is nagy tapssal fogadott.

A hangversenyen elsőként Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) V., Reformáció szimfóniája, op. 107 csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben, mely csütörtök este is megtelt hallgatósággal. A Reformáció néven ismertté vált szimfónia Augsburg város egyik fesztiváljára készült, a bemutatót 1830. június 30-ra, a protestáns egyházak megalakulásának 300. évfordulójára rendezett ünnepségre tervezték. Végül a fesztivált nem tartották meg, s a szimfóniát csak 1832 novemberében mutatták be Berlinben, a szerző vezényletével. Az ünnepi alkalomra egyrészt a Luther-korál, az Erős vár a mi Istenünk, másrészt a hittétel-szimbólum, az úgynevezett drezdai ámen felelevenítése utal – ezt a vonósok kétszer is felidézik. A finálé Luther már említett koráljának témájára épül, a himnusz újra és újra felcsendül.

Bach-művek

Szünet után Johann Sebastian Bach (1685–1750) O Mensch, bewein dein Sünde gross (BWV 622) című orgonaművének Max Reger (1873–1916) által vonószenekar átírt változata hangzott el, a szimfonikus zenekar néhány tagjának tolmácsolásában. Ez az orgonadarab Bach 1708–1717 között komponált korálgyűjteményének része.

A továbbiakban ugyancsak Johann Sebastian Bach művét hallgathattuk meg a szimfonikus zenekar, a fentebb említett szólisták és a filharmónia énekkarának előadásában. Ez volt az est fénypontja, a Magnificat BWV 243 kantáta, melynek szövege Lukács evangéliumának Mária-éneke. Két változata ismert, az első, Esz-dúrban írt és a későbbi, D-dúrba áttranszponált; ez utóbbi a ma közismert. A tizenkét tétel előadásában fontos szerepet kap a kibővített kórus, valamint a szólóénekesek; csütörtök este a szimfonikus zenekarral és a mesteri módon dirigáló karmesterrel együtt igazi zenei élményt nyújtottak a hallgatóságnak.

Dérer Ferenc