„Annak örülnék, ha mindenki építene”

Az utóbbi napok viharos politikai nyilatkozatainak kapcsán kérdeztük érintettként Szabó Ödönt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökét.

Aktuális kérdésekre kaptunk választ és a közösséget érintő-érdeklő problémákra magyarázatokat. Az ügyvezető elnök hangsúlyozta: a versenyben nem az a cél, hogy a másikat elgáncsoljuk – utalt a kialakult politikai helyzetre, ugyanakkor kiemelte, annak örülne, ha idén mindenki csak építene, és nem rombolna.

- Tőkés László újból keményen támadta az RMDSZ-t, mi a véleménye erről?

- Ön ezen meglepődött? Ezt tette mindig, ehhez ért. Támad, szidalmaz, kioktat, megbélyegez, ilyen ez az ember. Ezt tette, amikor tiszteletbeli elnök volt, ezt teszi most is. Nyilván így hálálja meg, hogy az RMDSZ-listán európai uniós képviselő lett. Biztos ez az a szeretet-üzenet, amit a Bibliából kiolvasott.

- Úgy érzi, hogy nincs semmi igazság például abban, hogy a kisebbségeknek szánt pénzek átvilágítását kéri?

- Itt egy nagy kétszínűségről van szó, ami jellemző Tőkés úrra. Tudja, ezek a források mindig a parlamentben jelenlévő kisebbségi szervezeteknek járnak. Tehát a mi esetünkben az RMDSZ-nek. Furcsa, hogy olyanok kérik számon ezt a forrást, akik azért küzdöttek, hogy ne legyen képviseletünk, ergo ez a forrás ne legyen a magyarságnak. Másreszt amíg az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt, és ott volt az országos döntési rendszerekben, soha nem vetette fel ezt az ügyet. Akkor nem volt ilyen nagy átvilágításos. Lehet csak azért, mert akkor egy részéből neki Nagyváradon irodát, titkárságot tartott fent az RMDSZ, ilyenformán pénzt kapott. Lehet, most így utólag ez hiányzik neki.

- Miért mondta, hogy azért küzdöttek, ne legyen képviselete a magyarságnak?

- Nézze, egyrészt 2008-ban voltak magyar független jelöltek, akiknek semmi esélyük nem volt bejutni a parlamentbe, de ha a magyarok nem olyan bölcsek, mint amilyennek bizonyultak, akár 5% alá kerülhetünk volna. Így parlamenti képviselet nélkül maradt volna a magyarság. Tőkés úr pedig pár éve többször is elmondta, nem nagy tragédia, ha nem leszünk ott a bukaresti parlamentben. Nagy marhaságot mondott. Ha hallgattunk volna rá, ma már nem lenne egy székelyföldi magyar megye sem, és mi is járhatnánk Kolozsvárra a megyeszékhelyre. Ugye biztosan emlékeznek Băsescu nagy közigazgatási átszervezési ötleteire…

- De Băsescutól elfordult a nép…

Igen, de nem jobb lett volna meg sem választani? Most olyanok a leghangosabb Băsescu-ellenesek, akik legutóbb még neki tapsoltak. Mi, az RMDSZ kértük, hogy ne őt támogassák a magyarok. Nem mindenki tett így, most meg számon kérik, hogy miért ő az, aki mindent irányít.

- De ő legalább elment Székelyföldre, nyitottnak mutatkozott a magyar ügyekre. Nem?

- Na ne röhögtessen! Micsoda nyitottság az, amikor Budapesten Sólyom László előtt a képünkbe vágta, hogy soha nem lesz autonómia Erdélyben. Erre mi történik? A nagy autonómia-mozgalmárok egymás lábát letaposva támogatták őt 2009-ben egy újabb ötéves mandátumért. Ez az igazi harc az autonómiáért?! Olyan embert támogatni, aki előre megmondja, soha nem lesz az, amit akartok, legalább is addig, amíg én vagyok? Be is tartotta. Remélem ez kijózanító volt, és legközelebb nem Tőkés úr politikai „éleslátására” bízza az a pár magyar sem a jövőjét aki - az ő buzdítására - legutóbb Băsescura szavazott.

- Mit szól ahhoz, hogy az utóbbi napokban Bihar megyei magyar ifjúsági szervezetek között is éles nyilatkozatváltásra került sor?

- Nem tartom jónak. Sajnos láttuk, ez történt Magyarországon is. Nem kell engedni szétszakítani a társadalom minden szegmensét. Meg kell nézni azonban, mi van e mögött. Aki figyelmesen olvasta ezeket a leveleket, látta, hogy az egyik oldalon ugyanazok szövegeztek meg mindent. Ugyanolyan gyűlöletbeszéd volt benne. Ugyanaz a támadós, szidalmazós, kioktatós, megbélyegzős szöveg, sőt még a szófordulatok is ugyanazok voltak, mint Tőkés hasonló nyilatkozataiban. Két dolog van: vagy ennyire átragadt ez a stílus, és akkor sikeres volt az agymosás, vagy ugyanaz az ember írja a szövegeket, esetleg ugyanazon a számítógépen, ugyanabban az irodában, csak az aláíró nevét változtatja meg folyton.

- Ezt nem gondolja komolyan…

- Miért ne? Ismerős ez a helyzet, hisz például több ember előtt elhangzott Kovács Zoltántól, korábbi egyházkerületi főgondnoktól, hogy volt rá eset hogy a sajtóból értesült arról, hogy milyen szöveg után, milyen nyilatkozathoz írták oda a nevét.

- Igen, de...

- Amúgy a fiatalokról volt szó. Tudja, nekem van egy „szekérderékalj” gyerekem, és tőlük is azt látom, hogy utánozzák a felnőtteket. Amit látnak tőlünk, azt csinálják. Például a kisebbik fiam tökéletesen leutánozta, hogy miként járkálok fel s alá telefonálgatás közben. Van egy játéktelefonja, a füléhez teszi, járkál körbe-körbe a házban és magyaráz. Tehát ha a fiatalok azt látják, hogy a felnőttek szidják egymást, azt csinálják ők is. Ha azt látják, hogy a felnőtteknél a családnak nincs értéke, simán lehet félrelépni és szabadházasságot követelni a feleségtől, akkor azt követelik ők is a párjuktól. Ha egy rendezvényen üvegszámra lehet hörbölni a pálinkát, ez számukra is jó muri lesz. Ha egy házban egyik szobából a másikba levelet küldünk a feleségünknek vagy gyerekeinknek, akkor ez nem dialógus, párbeszéd, nem a türelmes férj, apa képe, és ha nem teszünk ellene, ez válhat modellé. No nem hiszek abban, hogy akik ilyen példát mutatnak, ők kell moralitásról leckét adjanak nekem és az RMDSZ-nek.

- Konkrétan kire gondolt, aki ilyen ember és mégis példa akar lenni?

- Bihar megyében tíz magyar emberből kilenc pontosan tudja, kire gondoltam, aki meg nem, az kérdezze meg a másik kilencet.

- Az RMDSZ-szel szemben is vannak elégedetlenségek…

- Ez normális. Csak a kommunistáknál volt százszázalékos elégedettség. Nyilván az is hazugság volt. Mint ahogy az is hazugság, hogy az RMDSZ mindent rosszul csinál, ahogy azt itt egyesek hajtogatják. Nem igaz, hogy egyetlenegy cselekedetünk sem érne meg egy kicsi elismerést sem.

- Mire gondol?

- Tavaly elértük, hogy 56 év után legyen Nagyváradon önálló magyar színház. Amikor elkezdtük a Szigligeti Színház létrehozását, a Miculáék tulajdonában lévő magyar napilap főszerkesztője elmondta, sőt kemény kritikában le is írta, hogy ebből nem lesz semmi, az ellenzékünk pedig hallgatott, mint a sír. Aláírásgyűjtésbe kezdtünk, mit gondol, csatlakoztak? Nem. Volt közvita, amelyen keményen kellett érvelni, minden színész ott volt. Ők el sem jöttek. Fontosabb nekik egy dombtetőn egy tűzjelzés, mint egy önálló magyar intézmény visszaállítása. Megkérdeztem, a vezetőik egy része bérletet sem váltott, de ők a nagy magyarok. Ha a színháznál maradok, sikerült megmenteni a kőszínház zárókövébe elhelyezett dokumentumokat is. De több intézményi szervezésben is sikeresek voltunk a tavaly.

- Például?

- Elsősorban az oktatási intézményekre gondolok. A margittai és a nagyszalontai önálló magyar iskolákra. Ezeket is csak támadták. Egy széket sem adományoztak. Erről jut eszembe, a Tőkés úr fia focicsapatának pénzgyűjtésre bált szerveztek, a Lorántffy-iskolások járták a keringőt, de az iskola felújítását az RMDSZ-nek kellett kijárnia, mégis a Szövetség hasonló rendezvényéről pár éve eltiltották a gyerekeket.

- Ezen megsértődtek?

- Nem. Mi nem tartottunk és tartunk haragot, mert mindenkit szolgálni akarunk és fogunk. Szacsvay-iskolát hoztunk létre Nagyváradon. A Szent László Római Katolikus Gimnáziumhoz csatoltuk a magyar közgazdászképzést, és a következő tanévtől már két ilyen profilú magyar osztály indul. Új magyar bölcsőde jött létre a katolikus óvoda mellett. Belényesben több évtized után van a beiskolázási keretszámokban magyar középiskolai osztály. A Crișana napilapban aljas támadás indult az RMDSZ és a magyarság ellen, hazaárulónak bélyegeztek minket a román szélsőségesek.

- Azért, mert indul magyar osztály?

- Igen. Tessék megkeresni a cikkeket, vagy ha bárki kéri, e-mail-en elküldöm a linkeket. Amúgy azt mondtam, ha a szélsőséges románok is és szélsőséges magyarok is támadnak, akkor jó helyen vagyunk. Hisz mindenkit csak az zavarhat, ha lépésről lépésre előre haladunk higgadtan, bölcsen.

- Elnök úr, nem túl lassú ez a lépegetés?

- Ha az elvárásainkhoz mérjük talán igen, ha azonban a környezethez, amiben mozgunk, akkor talán nem. Tudja Tőkés úr például azt mondta a 2007-es kampányban, ha ő Brüsszelbe kerül, eléri, hogy az EU alkotmányába befoglalja a keresztényi alapokra való hivatkozást. Ott van jó pár éve, és nem érte el. Biztos vagyok benne, hogy akarta. Küzdött érte. Tisztséget is kapott. Alelnök lett, hogy könnyebben harcoljon érte, de az alkotmány változatlan maradt Ott is lépésről lépésre lehet haladni. Amúgy ezt egy tavalyi Krónika-interjúban be is vallotta, hogy az EU-ban a kommunizmus elítélésében is kicsi lépésekben lehet előremenni, de kell menni. Akkor miért kér számon másoktól gyorsabb haladást olyan dolgokban, amire ő maga egy sokkal toleránsabb környezetben nem képes?

- Ez tény, de az emberek türelmetlenek lettek.

- Így van. Gazdasági válságban hamarabb fogy el a türelem is, de nem csak a mienk. Aki figyelemmel követi a román médiát, láthatta, milyen vehemensen támadták a tavaly a tanügyi törvényben azt, hogy a román történelmet és földrajzot a magyaroknak anyanyelvükön lehet oktatatni. Ez például több évtizedes küzdelem után egy óriási RMDSZ-siker. Láttuk azt is mit szóltak a románok a székelyföldi fejlesztési régióhoz. Láttuk, hogy egy ifjúsági hoki meccsen elhangzott himnuszból micsoda nemzeti hisztéria lett. Tehát ilyenkor a kisebbség és többség elitjeinek sokkal bölcsebben kell viselkedniük. Szövetségünk, az RMDSZ szerintem eddig jól kezelte a dolgokat, pedig nehéz minisztériumokat viszünk, mint például az egészségügyit

- Valóban nehéz minisztérium. Az új egészségügyi törvénytervezet miatt indult a múlt hónapi elégedetlenségi hullám.

- Igen, így van, de mindenki tudta, maga az államelnök Băsescu is elmondta, hogy az a törvénytervezet, amit vitára akart bocsátani, az övé. Băsescu csapata készítette, ő is vitatkozott össze a tévében Arafattal, ő is rúgatta ki. Az RMDSZ részéről az első perctől kezdve Kelemen Hunor elmondta, a törvény így nem jó, és az emberek nekünk adtak igazat. Băsescu vissza is vonatta a javaslatát. Azonban az egészségügyben nagyon jó dolgokat csinált Szövetségünk.

- Mire gondol?

- Például az önkormányzatokhoz kerültek a kórházak, itt volt egyedül decentralizáció. Annyi pénzt sikerült a megyébe hozni a Bihar megyei RMDSZ-nek Cseke Attilán és Ritli Lászlón keresztül, mint az elmúlt húsz évben összesen. Mihályfalva legszebb épülete a Szövetségnek köszönhetően felújított kórház az egykori Szenkovics-iskolában. Margittán szinte minden megújult, sőt olyan balneológia osztály nőtt ki a földből, amit bárhol megirigyelhetnek. Élesden, ha valaki pár éve volt a kórházban és bemegy most, azt hiszi más országban van. Nagyváradon világszintű onkológiai központ jön létre és szinte minden kórtermet felújítottunk a megyei és a városi kórházakban. Olyan gépeket, eszközöket vásárolhattak, amiről korábban csak álmodtak az orvosok. Elindult a finanszírozása olyan programoknak, amiket mások csak ígérgettek, ilyen az angiográf és a PETCT. Ezeket az eredményeket csak a vak nem latja.

- Ennek ellenére sokan emigrálnak, egyre fogy a magyarság…

- Látja, ez nem pontosan így van. A népszámlálási előzetes adatok szerint árnyalni kell a képet. Biharban tíz éve is minden negyedik ember magyarnak vallotta magát, ma is így van ez. Az elmúlt tíz évben megállítottuk vagy legalábbis komolyan lefékeztük a közösség apadását. Azonban tény, más a dinamikája a tömbnek, mint a szórványnak, a vidéknek és a nagyvárosnak. Ne örüljünk nagyon, de ne is fessük az ördögöt a falra. Egy nagyon jó népszámlálási kampányt csinált az RMDSZ közösen a történelmi egyházakkal, civilszervezetekkel, más közéleti szereplőkkel. Nekünk nem egy pesszimista közösségi képre van szükségünk, hanem egy bizakodó, józan és őszinte önképre.

- Megvalósul ez 2012-ben?

- Remélem. Ezen dolgozunk. Választási évben nagyon nehéz, hisz egyesek mindent sötéten akarnak bemutatni, mindent tagadnak, vagy ami nagyon nyilvánvaló, azt megpróbálják elhallgatni, vagy elmondani, hogy ez is meg az is jár nekünk. A kérdés: ha járt, miért nem volt? Nyilván mert ki kellett harcolni. Az egyházainknak is visszajártak a püspöki palotáik, de mégis perben kellett visszaszerezni kemény küzdelemben. Így a mi eredményeink is nyilván jártak, de mégis keményen meg kellet harcolnia értük az RMDSZ-nek.

- Említette, hogy 2012 választási év. Mi a célja az RMDSZ-nek?

- Egy választási évben, amikor valószínűleg újból megpróbálják a magyarságot szétszakítani, arra kell törekedni, hogy ezt ne engedjük. Mennél kisebb csapatokra oszlunk, annál gyengébbek leszünk. A mi jövőnk tétmeccseit Bukarestben játsszák. Ha nem jelenünk meg, úgy mint a fociban, attól eredmény még lesz: 3-0-ra győz a felálló csapat. A románok örülni fognak. Ha nem akarunk mindent kockáztatni, amit eddig sikerült elérni, és nem akarunk a szlovákiai magyarok útján elindulni, akkor ki kell állni az RMDSZ mellet. Mindenkinek végeznie kell a saját dolgát. A versenyben nem a másik gáncsolása, sárdobálása kell legyen a cél. Nem szabad engedni, hogy olyan viták alakuljanak ki, amelyek kibékíthetetlen ellentétekké válhatnak. Annak örülnék 2012-ben, ha mindenki építene és nem rombolna.

Ciucur Losonczi Antonius