Reagálás egy közleményre: Nem beszélni, cselekedni kell!

Koszorúzás Szacsvay Imre szobránál
Koszorúzás Szacsvay Imre szobránál
Nézek mint a moziban. Olvasom immár a második levelét Csomortányi néppártos úrnak és csak ámulok a párhuzamos dimenziókon.

Történt ugyanis nemrég, pontosabban egy hete, hogy a városháza illetékesei „békéltető” egyeztetésre hívtak minket, mivel két szinte azonos tartalmú kérés érkezett be hozzájuk Március 15-e kapcsán.
Egyet a magyarok szövetsége, az RMDSZ másikat Csomortányi úr pártja iktatta. A szövetség immár 27 éve ugyanazokkal – történelmi egyházaink, civil és ifjúsági szervezeteink, magyar intézményrendszerünkkel közösen, ugyanakkor, ugyanoda tervezi a magyar közösség ünnepét. Csomortányi úrék egy-két éve, párhuzamosan, hol szélsőjobbos gárdistákkal, hol magukban szervezték saját rendezvényeiket.
Bevallom őszintén egyfajta szégyenérzet és egyfajta búskomorság fogott el a múlt hét pénteken, amikor azt láttam egy két városi, román hivatalnok arcán, no ez jó, ez nagyon jó, eszik egymást a magyarok. A pillanatot végig akarták élvezni, hisz amikor látszott, hogy nincs esély a megegyezésre, kajánul, nyilván nem őszinte szándékból, többször erőltették, no legyetek együtt, no szeressétek egymást, no …
Nyilván mindenki elhívta a másikat saját rendezvényére, a végén azonban Csomortányi úr volt az aki elmondta, nem egy ez a közösség, nem kompatibilis egymással. Mi van akkor most?
Látom a leveleket, olyan ez mint Eminescu I, II és valószínűleg meg fog születni a harmadik is. Nem lesz belőle érettségi tétel, azonban politikai érettséget elvár az ember az írótól. Az RMDSZ minden évben képviselőin keresztül jelen volt a néppártos nemzeti ünnepségeken. Huszár Istvánt kértük meg képviseljen minket, koszorúzott is rendszeresen a szövetség nevében. A néppárt részéről egyszer sem volt hasonló gesztus. Nemhogy a városi szervezet elnöke, hanem a lépcsőházi néppárti titkár unokatestvérét sem küldték el velünk ünnepelni, együtt emlékezni koszorúzni.
Mi nem beszéltünk vagy levelezgettünk hanem elmentünk a néppárt rendezvényekre, cselekedtünk az egységért. Mi ez a farizeusság akkor most? Mi az, hogy úgy ír Csomortányi úr, állítólag megbékélő levelet, hogy abban minden második gondolat ami ránk vonatkozik az sértő, lenéző, megbélyegző. Önzők-önfeláldozók; pénz, hatalom-kitartás, remény; önérdek, zsákmányszerzés-krisztusi teher, önfeláldozás ezeket az ellentétpárokat használja Csomortányi úr és nem hiszem, hogy önkritikája oda vezette volna, hogy az áruló, önző, önérdekű, zsákmányszerző, pénz és politikai hatalom jelzőket saját pártjára gombolta volna.

Az egység mozgósít

Mennyire őszinte az a levél, ahol a másikat szinte patás ördögnek, magadat meg krisztusi jóságúnak leírván, keresed a párbeszédet. A magyar közösség véleményt mondott, a tavaly többször is és a Szövetség, az RMDSZ mögé állt. Tízből, kilenc a közéletben aktív magyar, az RMDSZ-t támogatta. Menyire nézi le saját nemzetét az aki úgy gondolja, hogy ez az óriási többség önérdekű, zsákmányszerző, áruló, stb., vagy legjobb esetben is ilyen személyek által, ilyen arányban félrevezethető? A tavalyi helyhatósági, majd parlamenti választás megmutatta, az egység mozgósít, a széthúzás gyengít. Mi, ezt mondtuk mindig. Milyen békesség és normalitás vágya van Csomortányi úrnak akkor, amikor „pofozkodással” kezdi a békítést.
Mi, újból mondom, nem beszéltünk vagy leveleztünk hanem elmentünk a néppárt ünnepi rendezvényeire, cselekedtünk az egységért. Nem tudom mit mond majd az RMDSZ megyei vezetése a levelező tagozatú közösségen belüli politizálásra, az abban szereplő megbélyegzésekre, eddig nem vette a kesztyűt. Ez közösségi ügyekben érettséget, bölcsességet jelent.
Ha valaki őszintén megoldást akar, az előbb megkeresi a másik felet, beszélget vele és nem nyilatkozatban, közleményben, nyílt levélben akarja a párbeszéd látszatát kelteni. Az egységhez, együttgondolkodáshoz, kevesebb beszéd és sokkal több cselekedet kell.

Ifj. Ritli László, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke

Címkék: , ,