Ráhangolódás az ünnepre

Ráhangolódás az ünnepre
A hagyományok megéléséről, a barátságról, s nem utolsó sorban az édesanyákról szólt a Varadinum keretében, a nagyváradi Unitárius Templomban megszervezett vasárnapi ünnepi istentisztelet.

Molnár Imola nagyváradi unitárius lelkész Sebő Ferenc népzenekutató szavaival nyitotta meg a rendezvényt: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” A Varadinum rendezvénysorozat immár 26 éve zajlik, így joggal nevezhető hagyománynak. Ezúttal is fontos megállóit képezik az istentiszteletek, melyek során kikapcsolhatjuk kattogó gondolatainkat, miközben épül lelkünk és szellemünk, s ráhangolódunk az ünnepre. „Ma azért imádkozunk, hogy adjon Isten erőt, egészséget, s fogjuk magunkat és nézzünk el azokra a programokra, melyek elnyerték a tetszésünket, szánjunk időt magunkra” – hangzott el. Molnár Imola köszöntötte Biró Rozália RMDSZ-es parlamenti képviselőt, Szabó Ödönt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökét, parlamenti képviselőt, Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnökét, s Gavrucza Tibor református lelkipásztort, a Tibor Ernő Galéria vezetőjét.

A szószéki szolgálatot Pap Gy. László, a debreceni unitárius egyházközség lelkésze végezte, aki több éven keresztül szolgált a nagyváradi egyházközségnél. Az egyházi beszéd a Példabeszédek 17. részének 9 verse alapján szólt: „Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” Vagyis – magyarázta a lelkész – szeretetre törekszik az, aki abban jár, hogy elfedje a múlt tévedéseit, s elveszíti barátait az az ember, aki folyton mások hibáit emlegeti. Mindannyian keresésben töltjük mindennapjaink nagy részét, s minden keresésnek megvan a határozott oka – hangzott el. Senki nem kopog céltalanul egy ajtón, mindig azt várjuk, hogy valaki megjelenik az ajtó túlsó oldalán. Gondoljunk bele, ebben az évben hányan kopogtak vagy csengettek az ajtónkon. S a hozzánk bekopogók közül hánynak nyitottunk ajtót és hallgattuk meg a kérését. De van egy másféle kopogás, másféle kérés is – s ez azokra vonatkozik, akik valami kellemetlenséget okoztak nekünk, azokra a helyzetekre, amikor harag lép a barátság helyébe.

Igaz történet

A lelkész elmondta, hogyan veszítette el ő maga a legjobb barátját, gyakran emlékeztetve őt arra, hogy tévedett, miközben nem gondolt arra, hogy talán ő maga még nagyobbat tévedhetett. Egy több mint negyven éves történetet elevenített fel, amikor megharagudott barátjára és megszakította vele a kapcsolatot. Huszonnégy év után az egykori jó barát becsengetett hozzá, de a félszegnek mondható barátság néhány találkozást kivéve nem működött. „Nem saját igazát akarta érvényre juttatni, hanem a baráti szeretetet szerette volna kiásni a tévedések verméből. Éretté tette a meglátás, hogy engedni kell a szeretetnek” – hangzott el.

Sokunk életének tragédiája, hogy hibáink menekvésre kényszerítenek, vétkeink verméből nem tudjuk kiásni a szeretetet, s így soha nem találjuk meg belső egyensúlyunkat. Az egyensúlyát vesztett ember menedéket keres – orvoshoz megy, de az orvos csak a testét gyógyítja, borba menekül, de a mámor mulandó, szexuális örömöket keres, de megcsömörlik, csak éppen oda nem megy, ahol nyugalmat találna. Nem mehetünk úgy Istenhez, hogy kikerüljük egymást – aki még nem sejti Isten nagyságát, nem érzi nagynak bűneit, nagyszerű embernek tartja magát, hiszen nem lop, nem csal. Annál, aki nem szoktatja rá magát, hogy saját mélyebb rétegeibe tekintsen, hogy megismerje saját indítékait, szándékait, annál nem alakul ki az a lelki érettség, mely alázatos szerénységben nyilvánul meg. Az jár a szeretet útján, aki elássa a vétket, aki meg felkeveri, elveszíti a barátságot. „Adja Isten, hogy minden ember kiáshassa vétkei verméből szeretetének apró jeleit” – mondta a lelkipásztor. Az istentisztelet során orgonán Nagy Vanda Krisztina kántor működött közre.

Dalok és versek

Az ünnepi istentisztelet énekekkel és versekkel folytatódott: Brúgós Anikó és Szilágyi Ágnes zenetanárok csángó, mezőségi és kalotaszegi népdalokat adtak elő, Kiss Huba dobbal és furulyával, Márkus Zoltán kobozzal és harmonikával kísérte őket. A műsort Fodor Réka színművész szívhez szóló szavalata egészítette ki – elhangzott Zelk Zoltán Micsoda madár, Mécs László Királyfi három bánata, s Anyánk című verse. A különösen bensőséges hangulatú összeállítás közös énekléssel folytatódott: a jelenlévők együtt énekelték el az Édesanyám rózsafája című kalotaszegi népdalt. Az ünnepség tárlatnyitóval, majd szeretetvendégséggel folytatódott.

Tárlatnyitó

Az ünnepi istentiszteletet követően kiállításmegnyitó zajlott a templomban: Mátyás Sándor Maros megyei, küküllődombói népi fafaragó munkáit tekinthették meg a jelenlévők. Az 1938-ban született népi művészt, aki maga is jelen volt az ünnepségen, unokahúga, Wagner Izabella méltatta. Mint elhangzott, „Pisti tata” ötven évesen, nyugdíjba vonulását követően kezdett el faragni. „Kitartását bizonyítják az itt kiállított munkák, hiszen annak a jelei, hogy megfelelő odaadással kortól függetlenül alkothat az ember, hátrahagyva valamit az utókornak” – hangzott el. A templom előcsarnokában kiállított fafaragások a Varadinum rendezvénysorozat időtartama alatt tekinthetők meg.

Neumann Andrea



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter