Radó Judit zongoraestje a Filharmóniánál

Radó Judit zongoraestje a Filharmóniánál

Nagyvárad – Kedd este Radó Judit a Filharmónia hangversenytermében lépett fel, nagy sikerrel, igényes műsorral. Ő jelenleg a Nagyváradi Állami Filharmónia hangszeres előadóművésze.

Radó Judit J. S Bach hat Angol szvitjéből az utolsót, a d-mollt (BWV 811) tolmácsolta. A nyolctételes kompozíció prelúdiuma eltér a többitől, ugyanis kétrészes formája, két különböző egységet alkot. A melankolikus hangzatfelbontásokból kialakított előjáték rokon a Wohltemperierte Klavier egyik prelúdiumával. A tánctételek közül az utolsó előadása sikerült a leghitelesebben, ahol a művésznő raéreztetett e rész ellenpontos jellegére. Ezt követően J. Haydn három alkotását hallgattuk meg Radó Judit előadásában. Az 1793-ban keletkezett, hét változatból álló Variációk Hob (XVII:6) op.83, amelyet a szerző két londoni látogatása között írt, komponálásához az indítékot Marianne von Genzinger halála adhatta, bár a mű ajánlása Barbara von Ployernek szól. A variációsorozatot előbb szonátának, majd divertmentónak nevezte. A gyászinduló jellegű mű inkább szelíd mélabút fejez ki. A változatok egyre egyszerűbbek, de valamilyen figuráció jegyében egységesebbek.

Haydn-szonáták

Ezt követően az Esz-dúr szonátát Hob (XVI:49) op.69 adta elő a művésznő. Radó Judit igen megnyerően tolmácsolta a feszült várakozást is keltő, hármas tematikát tartalmazó első tételt. A II. Lassú-tétel a Genzigerne zenei képmását tükrözi. A III. menüett tempójú, szivárványos mosolyt fakaszt. A befejezést képező D-dúr szonáta (Hob XVI:37) op.30/3 az 1777–79-ben keletkezett hat szonáta egyike. Haydn a mű 1780-ban megjelent kiadásához írt levelében írja: „Ezen Auerbrugger kisasszonyok véleménye számomra a legfontosabb…” A csillogó és virtuóz lüktetésű, egységet mutató tétel változatos tematikáját, vagy a Händelt idező Largo pátoszát, valamint a befejezés kedvesen évődő rondóját igen megnyerően mintázta meg az előadó. Radó Judit tömör hangon, stílusosan, Haydn zenevilágában otthonosan, plasztikusan formálta meg az elhangzott darabokat. Nemcsak a Haydn-variáció feszültséget kifejező zenéjét hozta felszínre, hanem a Lassú-tételek finomságát, bensőségét is érzékletesen tolmácsolta, ráfigyeltetve a részletek szépségére is.

Tuduka Oszkár