Pünkösd köszöntése az Úr 2018. évében

Pünkösd köszöntése az Úr 2018. évében
Róm 5,5. „…mert szívünkbe áradt Isten szeretete a nekünk adatott szentlélek által.“

Kedves unitárius híveim, keresztény testvéreim!

A Pünkösdi várakozás című versét Dsida Jenő így fejezi be: „Sugarat, fényt, színt adj nekünk,/ Mert epedünk!/ Fényesség nélkül oly sivár az élet!/ Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet:/ Legyen világosság!” A költő gondolatát unitárius egyházi énekünk szövegével folytatom: „Világosság szent atyja,/ Jelenjél meg köztünk,/ Felséged magasztalja/ Szánk, szívünk és lelkünk,/ Szíveinket hát buzdítsad,/ Szentlelkeddel elménk világosítsad.”(23. sz. ének)

Pünkösd ünnepén figyelmünk középpontjában a lélek áll, a bennünk lakozó isteni szikra, mely hitünk szerint Isten ereje, jóravaló segítsége, mely az értelmet világosítja, a szívet tisztítja, az akaratot erősíti, tehát megvilágosít, megnyugtat, bátorít és boldogít. Így fogalmazza meg unitárius káténk, hogy mit értünk a szentlelken. Pünkösd ünnepén arról kell bizonyságot tegyünk, hogy Isten lelkének vezérlete alatt állunk, és a világosság gyermekei vagyunk. Pünkösd ünnepén ezt a bennünk lakozó belső fényt és világosságot kell megtapasztaljuk. Ez az a belső iránytű, mely segít eligazodni a jó és rossz, az igaz és hamis, a felemelő és alantas gondolatok között.

Nagypéntek fekete gyásza felett a tanítványok lelkében győzött a húsvéti öröm: az élet. Egyénenként vagy a közösségben megélt hit tapasztalata alapján a tanítványok egymást erősítették, bátorították. A Názáreti Mester kérése ez: „…ti pedig maradjatok a városban”. (Lk 24,49) Maradjatok egymás mellett!

Pünkösd ünnepén nem szétszaladva látjuk a tanítványokat, nem kesereg ki-ki egyedül, a maga útját, érdekét választva. Együtt vannak a jeruzsálemi felsőházban, és emlékeznek, imádkoznak és rádöbbenek arra, hogy őket nem hallgatásra szólította meg a Názáreti Jézus, hanem elhívta a tanítás folytatására. Arra biztatta őket, hogy Isten országa jelenvalóságáról tegyenek bizonyságot. Arra biztatta őket, hogy szóban és cselekedetben folytassák azt, amit Tőle tanultak és láttak, vele együtt tapasztaltak. Így tudják igazolni Isten jelenvalóságát a világban.

Teremtő Istenünk nemcsak létrehozta ezt a világot, hanem szentlelkének jóra vezérlő ereje által gondoskodik a megteremtett világról és benne az ember életéről is. Isten lelke nélkül csak sivár anyag lennénk. Pünkösdkor azt a szüntelenül bennünket vigyázó isteni erőt ünnepeljük, mely segít olyan közösséget teremteni, amelyben az egyén, szellemi képességeinek a birtokában, Isten munkatársa lehet. Az ember Isten szentlelkének ereje által létre tudja hozni azt a munkaközösséget, amelyben a megértés és béke uralkodik. A bennünk lakozó isteni lélek teremti meg a kapcsolatot a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Ez a lélek tesz képessé, hogy barátokra leljünk, és barátot találjanak bennünk, és megszűnjön az egyedüllét sivársága.

A harsogó individualizmussal telített világunkban észre kell vegyük, hogy életünk teljesebbé tétele érdekében nagyon fontos az, hogy valahová vagy valakikhez tartozzunk. Megnyugtató, boldog érzés, hogy valakiknek fontos vagyok és valakik fontosak nekem, gazdagítják életem. Szükséges, hogy legyen egy baráti közösség, egy család, egy nemzet, amelynek tagjaként tudatosan élem meg mindennapjaim, töltöm be küldetésem.

Pünkösdben a tanítványok ezt a közösséget tudták létrehozni. Félre tettek minden egyéni törtetést, hiúságot. Együtt, egy akarattal voltak jelen és teremtődött meg az a közösség, mely az imádkozásban, az apostolok tudományában, a kenyérnek megtörésében és a közösség szolgálatában állhatatosak maradtak.

A keresztény egyház küzdelmes, megpróbáltatásokkal teli két évezrede alatt mindig azok a közösségek tudtak utat mutatni, akiknek tagjait ez a pünkösdi lélek hatotta át. Azok az emberek jelezték az utat, akik az értelem világosságával, a szív szeretetével és az akarat jóra való készségével felismerték Isten országa jelenvalóságát, és ennek szolgálatába tudtak állni szellemi és anyagi képességeikkel.

A történelem során erre nagy szüksége volt az embernek, ma is talán a leginkább ez után vágyakozunk: a példát mutató, lélektől átizzott emberekre. Ma erre van a legnagyobb szükségünk, hogy olyan közösségnek legyünk a tagjai, olyan közösségeket tudjunk létrehozni, ahol biztonságban, békében érezzük magunk. Igazi közösséget: családot, munkaközösséget, nemzetet csak a bennünk lakozó isteni lélek által tudunk létrehozni.

Pünkösd ünnepén e lélek által kell újraszületnünk, újrateremtődnünk. Egyre világosabbá válik, hogy a bennünk szunnyadó lelket nemcsak az ünnepünk, hanem egész életünk központjává kell tenni. Hányszor visszük roskadozva a mindennapok gondjai között! Hányszor tapasztaljuk, hogy csak pislákol bennünk! Nap mint nap arról hallunk, hogy olyan embertestvérek között élünk, akikben kialudt a lélek tüze.

Ezért kezdtem pünkösdi elmélkedésemet a költő megfogalmazott kérésével: mert fényre, színre, melegre, világosságra van szükségünk ebben a világban. Vezessen a jézusi tanítás lelkünk újjászületésében. Ha lelkünk rendbe van, akkor az első pünkösd tanításával, lendületével közeledjünk egymáshoz: „szakadt lelkeket foltozni, foltozni!/ tört szíveket drótozni, drótozni!”, hogy Dsida szavait idézzem.

Keresztény testvéreim! Azért fontos megállnunk pünkösd ünnepén és közösen imádkozunk Isten szentlelkének megtartó erejéért, hogy az „eszme szívből szívbe szálljon”, új nyelvre, új imára tanítson, oszoljon a gyarlóság és bűn sötétsége. Az emberi szívbe az életkedv és a jóság lakozzon .A nekünk adott szentlélek által szívünkbe áradt Isten szeretete. Életed és cselekedeted kell igazolja, hogy megérintett a kettős tüzes nyelv, képes vagy úgy szólni, hogy mindenki megértsen, és lelkedből, életedből az isteni élet friss szellője áradjon.

Világosságra, színre vágyunk, fényesség nélkül sivár az életünk! Pünkösd van! Értelmed világosságával, szereteted fényével igazold, hogy rád is kitöltötte Isten szentlelkét, és ennek hordozója vagy és az is maradsz!

„Oh lobbanj fel szent pünkösd égi lángja,/ Urunk szentlelke szállj le ránk ma lehelj lelkünkbe lángoló szerelmet,/ Oh szent lehelet.” A 145. sz. egyházi énekünk megfogalmazott kérésével kívánok áldott, lelket megelevenítő pünkösdi ünnepet! Ámen.

Kolozsvár, pünkösd nagyhete.

Bálint Benczédi Ferenc püspök

Címkék: ,