„Privilégizált bohóc a művész”

„Privilégizált bohóc a művész”
Nagyvárad – Minden eddiginél többen vettek részt a Posticum Váradi tea rendezvény-sorozatának hatodik találkozóján, melynek meghívottja Gyalai István képzőművész volt.

A Nagyváradról elszármazott, Bécsben élő Gyalai István képzőművész volt a hét végén tartott Váradi tea elnevezésű program legújabb meghívottja, akivel Deák Zsuzsa beszélgetett. Nagyon sok érdeklődő érkezett a kiállítással egybekötött beszélgetésre: családtagok, rég nem látott váradi barátok, pályatársak és ismerősök egyaránt jelen voltak. A megjelenteket a művész testvére, a Posticum Alapítvány elnöke, Csernák Béla köszöntötte. Mint mondta, nagy megtiszteltetés számára, hogy a szétszóródás után egy mételyes, csúf kort túlvészelve, a Posticumban köszöntheti testvérét. A művésztől elsőként a Váradhoz fűződő élményeit és az emigrálás okait kérdezte meg Deák Zsuzsa.

A termelés nem alkotás

Gyalai István kifejtette: nagy szeretettel gondolt mindig is Nagyváradra, és az itt eltöltött gyermekkorra. Nem egy elhatározás irányította a képzőművészet felé, egyszerűen csak szeretett rajzolni. Kolozsváron végezte el a Főiskolát 1977–81 között. Nehezen tudta elfogadni a szocializmus elképzelését a művészek termelésben játszott szerepét illetően, ugyanis „a művész nem termel, hanem alkot”. Azt is nehezen viselte, hogy a kollégák egyik napról a másikra eltűntek. „Ez egy nem túl szép érzés azoknak akik itt maradnak”, hangzott el. Nagyon sok bizonytalanság közepette döntött úgy, hogy egy külföldi kiállítást követően kinn marad. Nehezen ment a beilleszkedés és a nyelvtanulás is.

Az oktatás: kaleidoszkóp

Sokféle munkát végzett az idők során, kifejezetten szeretett illusztrációkat készíteni. Negyvenhat évesen – immáron kilenc éve – kezdett el tanárként dolgozni. Számára az oktatás olyan mint a kaleidoszkóp: vannak színes és árnyékos oldalai egyaránt. Közben egy kiadót is alapított, melynek kiadványai között a saját metszeteit tartalmazó könyvecskék is szerepelnek. Egyfajta ars poeticaként elhangzott: „Privilégizált bohóc a művész, aki számára az alkotás a saját életének valóságával való szembesülést jelent.” Nyugaton más logika szerint működnek a művészek, az úgynevezett piacot kemény marketingtörvények uralják. Nem divat alkotótáborokba sem járni, úgy ahogy keleten jellemző. Sok minden változott az elmúlt időkben, úgy a művészetben, mint az emberi kapcsolatokban. Az „emigrációs pszichózis” is változott az internet hatására, magyarázta a képzőművész. Az alig egy órára szabott beszélgetést végül az Eleven arzenál elnevezésű tárlat megtekintése, és a rég látott ismerősök személyes üdvözlése, baráti beszélgetés zárta.

Mészáros Tímea