Premierként Nagyváradon, vibrafonverseny

Fotó: Dr. Ovidiu Balanean
Fotó: Dr. Ovidiu Balanean
A Nagyváradi Állami Filharmónia csütörtöki hangversenyének vendégszólistája ezúttal Alexandru Atanasiu vibrafonművész volt, dirigense pedig Jankó Zsolt.


A Nagyváradi Állami Filharmónia idei évadának harmadik hangversenye is népes közönség előtt zajlott, akárcsak az első kettő. Az est folyamán elsőként Joaquín Turina (1882–1949) A torreádor imája című műve csendült fel a váradi szimfonikus zenekar vonósainak tolmácsolásában. A spanyol komponista egyik legnépszerűbb művét a hallgatóság nagy elismeréssel fogadta. Ezután került sor – városunkban premierként – a vibrafonversenyre, melynek sokoldalú szólistája Alexandru Atanasiu volt, a Román Rádió Zenekarának tagja. A bukaresti előadóművész Emmanuel Séjourné (1961–) kortárs francia zeneszerző Vibrafonversenyét tolmácsolta a szimfonikus zenekar kíséretében. A fiatal zeneművész szólistaként egy olyan hangszeren játszott, mellyel az eddigiekben Váradon még nem volt alkalmunk találkozni. A versenyművet a francia komponista 1999-ben szerezte, ősbemutatójára 2002-ben került sor. Alexandru Atanasiu is először lépett fel Nagyváradon, s a Vibrafonverseny is először csendült fel a filharmónia Enescu–Bartók termében.
Maga a versenymű két részből áll. Az első rész egy habanera, mely a kubai zene egyik legősibb fajtája, s a zeneszerző Ravel egyik művéből inspirálódott. A második részben amolyan játékos párbeszéd alakul ki a zenekar és a szólóhangszer között. Az előadóművész nagyszerűen használta ki mindazt, amit a vibrafon nyújthat mint ütőhangszer, csodás hangszíneket ért el a vibrafonütők és vonók használatával. Egyéb technikai megoldást is bemutatott, például egy pedál használata révén komplex hangzással örvendeztette meg a hallgatóságot.
A siker nem maradt el, a közönség sokáig tapsolt az előadóművésznek, elismerve tudását és tehetségét. A hosszan zúgó taps után Alexandru Atanasiu két ráadással is kedveskedett a közönségnek – egy J. S. Bach (Sarabande) és egy Chopin (Nocturne) kompozíciót játszott különleges hangszerén.

A rózsalovag

A szünet után Richard Strauss (1864–1949) német zeneszerző műve csendült fel: születésének 150. évfordulója alkalmából az általa 1909–1911 között írt A rózsalovag című operából készült szvit hangzott el. (A szvit különböző jellegű tételekből álló hangszeres mű. Jellemzően a barokk zene műfaja, leggyakrabban tánctételek párokba állított sorozatából áll, Wikipédia). Magát A rózsalovag című operát 1911-ben mutatták be Drezdában a zeneszerző vezényletével; Richard Srauss a szvit változatot 1944-ben alkotta.

Amint azt már megszokhattuk a korábbi hangversenyeken, csütörtökön újfent megmutatkozott az a nagy zenei tudás, amely a nagyváradi szimfonikus zenekart jellemzi. A nem könnyű szvitet mesterien tolmácsolták Jankó Zsolt karmester dirigálásával, s a hegedűszólókat Nagy Kálmán koncertmester magas művészi átéléssel játszotta.
A karmester ezúttal Jankó Zsolt volt, a Nagyváradi Állami Filharmónia dirigense, aki egyben a Kolozsvári Magyar Opera karnagya is. Karmesteri tudása elvitathatatlan, ő az a dirigens, aki nagyon is benne él az általa vezényelt zenemű érzelmi világában, megteremtve ezzel a hangverseny hangulatát. A záróakkord után a „főszereplők”: zenekar és a karmester fogadták a megérdemelt gratulációkat, melyet a közönség tapsban nyilvánított ki.

Dérer Ferenc

Címkék: ,