Posticum: orgonát szenteltek

Posticum: orgonát szenteltek
Nagyvárad – A váradi Szent Erzsébet-kápolnában megtartott vasárnap délelőtti szentmisén új orgonát avattak fel. Szentbeszédet Rácz László, a Posticum lelkésze mondott, az evangélium Szent Lukács könyvéből szólt.

Az orgona az 1880-as években készült Aradon, építője Dangl Antal orgonakészítő mester fia, Dangl János volt. Simó Zsoltnagyváradi orgonaépítőnek egy barátja hívta fel a figyelmét arra, hogy a Maros-parti város egyik régikereskedőjénél kallódik a hangszer, s olaszországi vásárlók érdeklődnek utána, hogy gyóntatószéket csináljanak belőle. Az orgonaépítő a hír hallatán felvette a kapcsolatot Rencsik Imrével, a Posticum szellemi vezetőjével, akinek támogatásával néhány héttel ezelőtt az orgona végül Nagyváradra került. A hangszert Simó Zsolt kollegájával, Albert Józseffel közösen restaurálta, az avatóünnepségre pedig vasárnap délelőtt került sor, a hódmezővásárhelyi Péczely Attila Művészetoktatási Intézmény diákjainak a közreműködésével. A misén az evangélium Szent Lukács könyvéből szólt, prédikációjában Rácz László, a Posticum lelkésze azt emelte ki, hogy mennyire fontosak életünkben a találkozások és a felismerések. Hétköznapjaink tele vannak cselekményekkel, izgalmas történésekkel és feszülségekkel, amelyek mellé apró pillanatok társulnak. Az ilyen fontos mozzanatok egyike, amikor ketten találkoznak egymással. A randevú állhat egy közömbös jó napotból, de annak is nagy az esélye, hogy barátságok és szerelmek szövődnek belőle.

 

Felismerni Istent

Az életünk során tehát hosszú utat járunk be, azonban az összes találkozásunk közül a legfontosabb az, amikor Isten szegődik mellénk útitársul. Az újszövetség csodája valósul meg azáltal, hogy a Teremtő szövetséget köt mindannyiunkkal, személy szerint valamennyiünkkel, az összes olyan emberrel, aki élt és élni fog a Földön, bőrszíntől és nyelvtől függetlenül. Fontos azonban, hogy ne csak találkozzunk az Istennel, hanem felimerjük is őt, hogy életünk alkonyán elmondhassuk: mondanivalója nem talált süket fülekre, mert “lángolt a szívünk és a lelkünk, amikor hozzánk beszélt”, hangsúlyozta a tisztelendő.

Az áldoztatást követő orgonaszentelési beszédében Rácz László úgy vélekedett: aki szépen énekel, az kétszer imádkozik. A zene egy misztikus és szent dimenzió, mert “ahol az emberi szó felmondja a szolgálatot, ott megszólal a muzsika”. Az orgona az egyház zenei egysége, mert számtalan sípja azt jelképezi, hogy az egyház is mindenkihez kell szóljon. Szóljon minél többször, gyakrabban és sokaknak, mindannyiunk örömére!

 

 

 

Ciucur L. Antonius