Vigyázz! „Kukori”

Volt is, de bár ne lett volna, mert február 19-én megvettem azt, ami január 31-én lejárt. Én jóhiszeműen, nem is gondolva semmi rosszra, meg sem néztem a szavatossági időt.

Fagyott állapotban be kell áztatni jeges vízbe, hogy kiázzon a véres rész belőle. Így is tettem, majd másnap reggel elkészítettem, ahogy kell, megadtam a módját. Örömmel telefonáltam a fiamnak, hogy jöjjön a máj után, mert készen van. Jó ismerőstől kaptam kóstolót, azt is lesütöttem, boldogan ügyeskedtem a konyhában. Majd másnap megkóstoltam a kis darab májat, amit hagytam magamnak, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Ahogy megvágtam nem olyan volt az állaga, mint amilyen kell legyen, és bizony volt egy nagyon kellemetlen íze és szaga. Telefonáltam is a fiamnak, hogy ne egye a májat. Ő már evett jól belőle, érezte, hogy nem olyan, mint a szokásos. Mondtam, hogy dobja el, ne is egyen többet. A szemetes zacskóban szerencsére megvolt a tasak, amiből kivettem. Akkor néztem meg és vágtam le róla a címkét, majd betettem egy kis műanyag tasakba, mert bizony azon is jól érződött a szag.

Piszkálta az orrom a dolog, ezért csak elmentem az üzletbe megmondani, hogy mi van náluk. Másnap el is vittem, ahogy kérték, az értékesítési bizonylatot is a címkével együtt. Az úr, aki kiszolgált mondta, jól tudja, ő adta az árut, de a „főnök” azt kifogásolta, hogy miért nem vittem rögtön vissza. Így maradtam az az értékesítési bizonylattal, a címkével és a tapasztalattal, hogy a Kukoriban vásárolni nem szabad.

K. M., Nagyvárad