Egy koncert margójára

Hála Istennek, abba a nemzedékbe tartozom, amelyiknek az átkos rendszerben is volt szerencséje nem egyszer élőben hallgatni és élvezni az együttes koncertjeit, valamint az Ifjú W. újabb szenvedései című rockmusicalt. Személy szerint nagy rajongója vagyok a rockzenének, nagyon szeretem a külföldi és hazai rockbandákat, de Virányi és csapata iránt mindig is egy megkülönböztetett, mély tiszteletet éreztem.

Önmaga vállalása

Tiszteltem és csodáltam a bátorságukat, hogy a 60-as évek végén merték vállalni önmagukat, és oroszlánrészt vállaltak abban, hogy Erdélyben, és ezen belül Nagyváradon a beatzene meggyökerezzen, nem is beszélve a dalszövegekről, a sorok között megbújó lázadó üzenetről. 40 év telt el azóta, hogy ezek a fiúk a húrok közé csaptak, és onnantól kezdve „mindig jókedvvel”, ha kellett, akkor „szemben a széllel” dübörögtek. És vasárnap este jubileumhoz értek a fiúk és szülinaphoz méltó módon jubiláltak. Úgy, mint, akiket valóban összetart a zene iránti szeretet és az őszinte barátság. És adtak nekünk, akik nagyon szeretjük őket, újból valamit, amit talán úgy lehet legjobban megfogalmazni, hogy: szívből-lélekből jövő muzsika. Éppen ezért, most utólag, szeretnék ismét csatlakozni a lelkes publikumhoz, amelyik a koncert végén vastaps közepette hosszú percekig skandálta: SZÉP VOLT FIÚK!!! Valóban nagyon szép volt, és tiszta szívből köszönjük NEKTEK! És ugye, lesz még folytatás? Ja, és Márkus Barbarossa János zenészbarát is ott volt a koncerten, de betegség miatt nem léphetett fel.