Pompás („botrányos”) szerzői est

Akt.:
Pompás („botrányos”) szerzői est
Vicces, szellemes, ügyes, szórakoztató – és persze a szerényebb szürkeállományúak belőle is céltáblát csináltak. Pedig leginkább ártatlan – de nagyonis jó – gyerekverseiről ismert. Varró Dániel Nagyvárad vendége volt.

Sziporkázóan szellemes, könnyeden, de intelligensen szórakoztató szerzői estet tartott Nagyváradon Varró Dániel. Ő az a József Attila-díjas (és még sokféle más díjas) magyar költő, műfordító, akinek kapcsán Magyarország csak félig írástudó rétege bebizonyította, hogy gyerekversek miatt is képes lincshangulatot összehozni. Tavaly év végén zajlott az a netes botrány, amelynek lényege, hogy a szerző Hat jó játék kisbabáknak című verse az ötödikes tankönyvben jelent meg, valaki kiposztolta Facebookra, értetlen, ám agresszív reakciók egész sorát váltva ki ezzel. A konzervatív nethuszárok mindennek elmondták Varrót, irodalmárok és pedagógusok pedig védelmükbe vették. Többek között ilyesmi szerepel az adott gyerekversben: “Jó játék a mobilteló,/fogalmam sincs, mire való. /Lenyálazom, aztán heló, /jó játék a mobilteló.” „Jó játék a verseskötet, /van rajta egy teljes köpet. /Átnyálaztam, még egy jöhet, /jó játék a verseskötet.” Nos, aki szerint ez botrányos, annak a váradi szerzői este is botrányos lehetett. Sőt. Ennél ugyanis sokkal finomabb humorral volt telistele. Ugyanakkor a szombaton a PKE-n tartott rendezvényen megjelent publikum kifejezetten élvezte és értékelte Varró Dániel munkáit. Amelyekben egyszerre van jelen szellemesség, emberközeliség, pedagógiai érzék, korszerűség, valamint időtlen, egyszerű szülői szeretet és jóakarat is. (Varrónak ugyanis két kisfia van, úgyhogy tudja, mit beszél, és azt is, kiknek – ugyanis otthon is „próbálgatja” egyes szövegeit, a gyerekeivel.)

Mindenkinek

A szerző a gyerekekhez és a felnőttekhez is külön-külön szólt, estje különböző részeiben. És mindkét célcsoport értette és értékelte is ezt. Gyerekverseit interaktívan adta elő, bevonva a kicsiket is – meghagyva nekik, hogy a slusszpoénokat jelentő rímekre, a találósok megfejtéseire maguk jöjjenek rá, és ők tegyék hozzá hangosan. És persze hamar sok kis együttműködőre is talált ebben. És az az igazság, hogy ezt a részt is élvezték a felnőttek is: láttam olyanokat, akik alig tudták visszafogni magukat, hogy ne mondják ők is a nyelvünk hegyére toluló rímes megfejtést, sőt, olyanokat is, akik nem is próbálták visszafogni magukat, hiszen végülis minek… Ami még pazar, hogy nem simán a szokott mondókákról és találósokról van szó, hanem korszerű, de azért még befogadható nyelvezetűekről. Amelyek például ha rapszövegek lennének, akkor még sokkal többen rajonganának értük, emlegetnék a cizelláltságukat, más generációkhoz tartozók közül is. Amikor pedig a „nagyokhoz” szólt, nekik mesélt önmagáról, a műveiről, és nekik olvasott fel az alkotó, az is vidámságot hozott és sikert aratott. A szerző amúgy láthatóan rutinos turnézó is, ám kifejezetten jó értelemben: egyszemélyes műsorában nyoma sincs az unottságnak, fáradtságnak, de nem is hibázik. Varró a magyar nyelv játékossága és formálhatóságára hívja fel a figyelmet munkáinak többségében és előadásai alkalmával is. És teszi ezt úgy, hogy nem ragadt meg a gyermekversek szerzője státusban, hanem ezen túlmenően a fiatal magyar költőgeneráció kiemelkedő alakja, akiért szerteágazó alkotótevékenysége és egyedi humora miatt a kritika és a közönség egyszerre rajong. Amúgy a váradiak is: mivel a rendezvény végén körbevették a szerzőt, kötetekért, autogrammokért – és szerzői esteken errefelé eléggé ritka módon azt kifogásolták, hogy túl kevés megvásárolható könyvet hozott magával… További váradi vonzatú érdekesség amúgy a szerző kapcsán, hogy a My Fair Ladyt az ő fordítása alapján játszotta a Szigligeti Társulat.

Ki ő?

Varró Dániel 1977. szeptember 11-én született Budapesten. Első verseit 12 éves korában írta. Gimnazista kora óta publikál verseket és műfordításokat különböző irodalmi lapokban és folyóiratokban. Négy önálló kötete jelent meg, és emellett több (főleg gyerekeknek szóló) kötet társszerzője is. Első könyve, a Bögre azúr 1999-ben, 21 éves korában jelent meg. Második könyve, a Túl a Maszat-hegyen – verses meseregény, 2003-ban látott napvilágot. Harmadik kötete, a Szívdesszert 2007 decemberében került a könyvesboltok polcaira. Negyedik kötete, melyet gyermeke születése ihletett, 2010-ben jelent meg, Akinek a lába hatos – korszerű mondókák kisbabáknak címmel. Műfordítói tevékenységet végez, verseket, színdarabokat fordít. Drámafordításait és egyéb (önálló vagy másokkal közösen írt) színházi munkáit számos budapesti és vidéki színház tűzte műsorára. 1999 óta a József Attila Kör (JAK), 2005 óta a Szépírók Társasága, 2008 óta pedig a MAOE tagja.

Szeghalmi Örs



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter