Piaf, Ágnes és mi, a nézők

Piaf, Ágnes és mi, a nézők
Nagyvárad- Pénteken az Árkádia bábszínház stúdiótermében mutatták be Gajai Ágnes Edith Piaf és Agnes című sanzonestjét. A zenés, egyszemélyes előadás nagy sikert aratott a jelenlevők körében, joggal.

Belépve a stúdióterembe, mintha egy régi ismerősünkkel találkoznánk. Edith Piaf, illetve Ágnes épp fényképeket akasztgat fel csipeszekkel egy ruhaszárító kötélre, a később érkezőket kedvesen beljebb invitálja. A díszlet egyszerű, semmi sallang, csupán egy asztal, rajta egy borosüveg, csésze, cigaretta és gyufásdoboz. És aztán elkezdődik egy képzeletbeli időutazás a múlt század közepének Párizsába, az előttünk álló előadó művésznő pedig csak mesél és mesél nekünk, felidézve életének főbb állomásait. Olyan élményekről, örömökről és bánatokról, kudarcokról és sikerekről, különféle állapotokról osztja meg velünk gondolatait, melyeket talán mindannyiunk átélünk már valamilyen formában. Mindennapi küzdelmek a megélhetésért, lángra lobbant, majd csalódással végződő szerelmek, családi kapcsolatok, az attól való félelmünk, hogy nevetségessé válunk, és egyszer kérlelhetetlenül eljön értünk is a halál.

Hiteles

Nézzük Gajai Ágnest, miközben hallgatjuk az Edith Piaf életének főbb mozzanatairól szóló történeteket. Elhisszük neki, amit mondd, pedig tudjuk, hogy nem akar a sanzonénekesnő bőrébe bújni, vele azonosulni, nem is teheti meg, hiszen egy egészen más korban él, és szerencsére nem hányattatott sorsú. Mások az érzései, és külsőleg sem hasonlít őhozzá. Gajai Ágnes színészi képessége talán éppen abban rejlik, hogy az iménti felsorolás ellenére mégis hitelesnek tűnnek számunkra a szavai, és szívesen hallgatjuk a magyarul elmondott prózai részeket megszakító, franciául elénekelt sanzonokat is. A bő egy órás előadás egyetlen percében sem érezzük, hogy vontatottan zajlanának az események, vagy valami erőltetett lenne, sőt mikor kialszanak a fények, inkább hiányérzetünk támad, és arra gondolva, hogy mire képes egyetlenegy valaki, azt kívánjuk, bárcsak tovább tartana még ez a varázslat…

Ciucur Losonczi Antonius