Ostromlók csontjait találták?

Nagyvárad- Csontvázmaradványokat találtak a héten a Szent László tér munkálatai során. Péter I. Zoltán helytörténész szerint valamelyik ostromban elesettek sebtében elhantolt maradványai lehetnek.

Csontvázmaradványokat találtak a Szent László téri munkálatok során. Az Electroconstruct cég munkásai akkor fedezték fel a csontokat, amikor egy földalatti részt ástak ki, ahol elektromos berendezéseket helyeznek majd el a Szent László tér és a Zöldfa utca kereszteződésénél. A csontok valószínűleg több embertől származnak, és mintegy két méteres mélységben találták meg azokat. A helyszínen tartózkodó román archeológus megállapítása szerint hozzávetőlegesen 300 évesek lehetnek, és nem normális anatómiai pozíciókban voltak elhelyezve. A régész ugyanakkor azt is mondta, hogy a maradványokat elküldik majd tudományos vizsgálatra.

Az esettel kapcsolatban Péter I. Zoltán helytörténész azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: valószínűtlennek tartja, ami az interjúban szintén elhangzott, vagyis hogy a Holdas-templom vagy a Szent László-templom körüli egykori temetkezési helyre bukkantak volna, ugyanis Mária Terézia 1775-ben pátenst adott ki a temetők és a temetkezés új rendjére, mely szigorú előírásokat tartalmazott a temetők létesítésének, illetve az elhunytak eltemetésének feltételeiben is. Többek közt megtiltotta a templomudvarokban történő temetkezést, és új temetőket csak a lakóövezeten- a város körüli árkon- kívül lehetett létesíteni. A Holdas-templomot 1780-ban szentelték fel, tehát már hatályban volt a vonatkozó rendelet, ráadásul akkor tér volt ott, mert már létezett Újváros, tehát emiatt sem temetkezhettek. A Szent László-templom építése pedig több közvetett forrás alapján valamikor 1720-as, 30-as évekre tehető, tehát ha a 300 éves régiséget vesszük alapul, akkor még nem létezett, amikor a csontok már a föld alatt voltak.

„Ideiglenes” temető

A szakember szerint inkább arról lehet szó, hogy valamelyik ostromban- az 1660-as török vagy az 1692-es osztrák- elesettek sebtében elhantolt maradványaira bukkantak. Erre utalhat, hogy a csontok nem voltak szabályos formában, annak pedig, hogy így nem 300 évet, hanem ennél néhány évtizeddel többet kell visszamennünk a múltba, különösebb jelentősége nincs, hiszen a történelem szempontjából 30-50 év nem nagy idő, illetve a 300 év is csak saccolás alapján történt. Ugyanakkor 1692-ben körülbelül a jelzett hely környékén lehetett a támadó seregek felvonulási területe, és valahova el kellett ideiglenesen hantolni a sok halottat. Azt gondolhatták, hogy később majd elviszik, és eltemetik őket rendesen, de aztán megfeledkeztek róluk, bár ez is csupán egy feltételezés. De ugyanígy, ha például 360 évet megyünk vissza az időben, akkor akár törökök is lehetnek, hiszen 1660-ban szintén ebből az irányból támadtak.

Ciucur Losonczi Antonius