Petkes József kiállítása

Petkes József kiállítása
Szatmár megye – Az 1928–ban, Tasnádon született festő Tasnádon kezdte tanulmányait, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát Kádár Tibor, Nagy Imre és Mohi Sándor tanítványaként.

1985–be települt át Magyarországra, előbb Nyíregyházára, jelenleg Napkoron él. A 80 éves festőművésze ma is aktív, egyéni és csoportos tárlatait sorozatban nyitja meg, a kedden Szatmárnémetiben megnyílt kiállítására a számára legkedveltebb alkotásait hozta el. Ennek apropóján beszélgettünk a festőművésszel.

Jobb vagy rosszabb?

— Ha őszinte akarok lenni, azt mondom, hogy részben megérte, részben pedig nem az, hogy áttelepültem Magyarországra — állítja Petkes József. — . A nyolcvanas években mindenki kereste a maga útját. Nem volt könnyű ez az útkeresés, hiszen más és más lehetőségek adódtak. Azok a személyek, akiknek nem volt családjuk, könnyű helyzetben voltak, ők csak az egyéni sorsukat kockáztatták. Azok a házaspárok, akiknek nem volt gyerekük, valamivel nehezebb helyzetben voltak, őket csak a hűség kötötte össze. A probléma ott volt, amikor a szétszakadt családban volt egy–két, vagy több gyerek. Gondolom, hogy nem kell magyaráznom azt, hogy a gyerek számára mennyire fontos az, hogy este úgy feküdjön le, reggel pedig úgy ébredjen, hogy legyen apja és anyja. A gyerek számára ez nagyon fontos, a szülők viszont ezt gyakran megpróbálják kimagyarázni. Egymást teszik felelőssé amiatt, hogy a gyerek nem hajlandó egyetérteni a szülők kettős véleményével.

— Ez kiolvasható a Magyarországon készült képeiből?

— Ha én nézem a képeket, igen. Be kell hogy valljam azt is, hogy sokat vívódom az utóbbi évek során. Én ma is tasnádinak vallom magam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszul döntöttem, amikor 1985–be áttelepültem Magyarországra. Ma már szivesen visszatelepednék, de ebben a korban szerintem már nem érdemes mégegyszer új életet kezdeni.