Pereskedés helyett mediáció

Mint sok más országban, nálunk is bonyolult, időigényes és költséges a pereskedés. Egyfajta „jogviták inflációjáról” is beszélhetünk, mely az igazságszolgáltatást lelassítja, megbénítja. Alternatív megoldásként, a civilizált világban kialakulóban van egy ésszerűbb konfliktusmegoldási kultúra, amikor már nem szükséges, hogy a vitában álló felek a bíróság előtt kössenek ki, mert rendelkezésükre áll a perek megelőzésére szolgáló mediációs intézményrendszer.

A mediáció ma már világszerte egyre gyakrabban alkalmazott alternatív módszer. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban csak a jogviták kb. 10 százaléka kerül a bíróságok elé, mert a felek mind gyakrabban alkalmazzák az alternatív vitarendezés (Alternative Dispute Rezolution) eszközét, a mediálást. Tekintettel a mediáció előnyös hatásaira, az utóbbi évtizedben Európa legtöbb országában is gyorsan terjed az alkalmazása. Így Magyarországon 2002-ben alkották az 55. számú törvényt, Romániában pedig 2006-ban a 192. számú törvényt a közvetítői tevékenységről. Egy újabb román jogszabály szerint, mely ez év március 3-án lép hatályba, a bíróságok kötelesek minden esetben ajánlani a peres feleknek, hogy konfliktusaikat próbálják peren kívül, mediátor közreműködésével megoldani. A cél egyrészt a bíróságok tehermentesítése, másrészt pedig a konfliktusban álló felek számára egy kielégítőbb megoldás biztosítása.

 

Mi a mediáció?

 

A mediáció során a vitában álló felek között egy szakképzett, semleges és pártatlan személy, a mediátor közvetít. A közvetítés, mely teljes egészében a felek önkéntességén alapul, nem hatósági eljárás, nincsenek formális keretek vagy bizonyítási eljárás, nincs külön döntéshozó, a közvetítő (mediátor) csupán hozzásegíti a feleket a jogvita egyezséggel történő lezárásához, nem vizsgálja a felróhatóságot, jogellenességet és nem állapít meg felelősséget. A mediáció nem annak az eldöntése, kinek van igaza, ki ártatlan vagy bűnös, a hangsúly nem azon van, hogy ki mit mondott vagy tett a múltban, a cél a gyakorlatias megoldás. A döntés joga végig a felek kezében van, a végeredmény rajtuk múlik, a mediátornak csupán segítenie kell abban, hogy a felek engedjenek pozíciójukból, ne csak egyetlen megoldást tudjanak elképzelni. A folyamat célja egy olyan egyezség keresése, amellyel mindkét fél elégedett és egyik sem érezheti magát győztesnek vagy vesztesnek.

Mediátorhoz bármely természetes vagy jogi személy fordulhat, mediáció igényelhető bírósági eljárás helyett, vagy akár az eljárás folyamán is, de mindenképpen szükséges a felek kölcsönös hozzájárulása. Amennyiben csak az egyik fél egyezik bele a mediátor útján történő megoldásba, a másik felet nem lehet erre kötelezni. Ha a mediációt tárgyalás folyamán vették igénybe, a pert a felek kérésére felfüggesztik. A megegyezést magánokiratba, esetenként közokiratba, vagy a felek kérésére akár bírósági határozatba is foglalhatják. A mediáció eredménye lényegében egy szerződésen alapuló egyezmény, mely bár nem rendelkezik az ítélt dolog hatályával, de harmadik féllel szembeállítható.

A költséges és bizonytalan kimenetelű peres eljárás helyett a mediáció egy hatékony és kíméletes megoldás. A pereskedésnek szinte csak a hátrányai ismertek. Mivel a peres felek eltérő módon látják lehetőségeiket, a vita elmérgesedésével csökken a higgadt, racionális mérlegelés és nő a másik fél legyőzésének motivációja „kerül amibe kerül” alapon. Gyakori a konfliktus eszkalációja, amikor a felek arra törekednek, hogy kellő szakmai segédlettel minél leleményesebben törjenek borsot egymás orra alá, mindegyik fél rálicitál a másikra, mindez pedig rengeteg pénzt és energiát köt le. Ráadásul az ingatag jogrendszer és a kiforratlan bírói gyakorlat következtében az évekig tartó pereskedés is kétséges lehet. Nem ritka eset, amikor a jogerős ítélettel már a nyertes fél is elégedetlen, mert az elért előny nincs arányban a felemésztett energiával és a befektetett pénzzel, vagy mert az időközben a fizetésre kötelezett fél csődbe ment vagy fizetésképtelenné vált.

Ezzel szemben a mediáció időtartama jóval rövidebb, költsége pedig lényegesen alacsonyabb, mint a perköltség. Emellett az egyezségközvetítés egy diszkrét eljárás, a vitatkozóknak nem kell ügyüket egy nyilvános tárgyaláson, közönség előtt „kiteregetni”, megőrizhetik jó hírnevüket. A mediáció segít a problémák megfogalmazásában, az érdekek tisztázásában, az indulatok kezelésében és a megegyezés kulturált kereteinek fenntartásában. Végül, de nem utolsósorban, a felek számára lehetőség nyílik akár anyanyelvükön rendezni jogvitáikat, ami viszont a bírósági tárgyalásokon még mindig nehezen megvalósítható.

 

Mikor alkalmazható?

 

Mediáció tárgyát képezhetik polgárjogi, családjogi, kereskedelmi, munkajogi és bizonyos esetekben büntetőjogi konfliktusok is. Így például jól rendezhetők érdekegyeztetéssel a házastársak közötti nézeteltérések, a vagyonelosztás, szülői jogok gyakorlása vagy a gyermek eltartása, természetesen nem tévesztve szem elől a gyermek elsődleges érdekét. Sikeresen alkalmazható a mediáció vagyoni jogvitákban, szomszédok közötti vagy munkahelyi konfliktusok feloldására. A gazdasági, üzleti mediáció gyors, hatékony, költségtakarékos és cégimázskímélő eszközt biztosít a cégek, intézmények közötti, vagy akár a szervezeten belüli viták megoldására, ha van szándék a megegyezésre. Olyan büntetőjogi esetekben, amikor a törvény az előzetes magánindítvány visszavonását, illetve a felek kibékülését teszi lehetővé, írásbeli megállapodás jöhet létre a bűncselekmény következményeinek jóvátételét, illetve a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását illetően. De természetesen a mediáció sem lehet gyógyír minden bajra, a törvény kizárja a közvetítés jogköréből az olyan jellegű ügyeket, melyekben bíróság döntése szükséges és a jogvita megoldását nem lehet a felekre bízni.

 

A mediátorok

 

A törvény szerint az végezhet közvetítői tevékenységet, aki szerepel a mediátorok névjegyzékében, az ügyfelek ebből választhatnak maguknak az ügyük rendezését segítő közvetítőt. A névjegyzékbe való felvétel feltétele a felsőfokú végzettség, kellő szakmai gyakorlat és alkalmasság, közvetítői tanfolyam elvégzése és az Országos Közvetítői Tanács engedélyezése. A törvény előírja a mediátor pártatlansági kötelezettségét. Nem közvetíthet az, aki bármelyik fél iránti rokonsági vagy érdekeltségi kapcsolat miatt vagy más okból nem volna képes elfogulatlanul kezelni az ügyet. Az eljárás bizalmas jellegű, a titoktartás kötelezettsége mind a mediátorra, mind a felekre vonatkozik. A közvetítő a mediáció levezényléséért és nem a megállapodás létrejöttéért vállal felelősséget, tehát díjazása sem a kimeneteltől függ, nem „sikerdíj” és nem azzal arányos, hogy valaki mekkora nyereséggel zárta az egyeztetést. A felek általában egyenlő arányban viselik a mediáció költségeit.

 

Dr. Gulyás József jogtanácsos

Címkék: ,