Patikatörténeti múzeum: a régiek kincseiről

Egyelőre két hétig látogatható a Gránátalma Patikatörténeti Múzeum
Egyelőre két hétig látogatható a Gránátalma Patikatörténeti Múzeum
A 28. Festum Varadinum keretében, a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozathoz kapcsolódva számos érdeklődő jelenlétében nyitotta meg először kapuit a nagyváradi Gránátalma Patikatörténeti Múzeum szombaton este, a Fő utca 33. szám alatt.

Nagyvárad gyógyszerészet-történetének legbecsesebb gyöngyszemét, a Gyógyító Irgalmasrend Gránátalma patikáját sikerült megmenteni az enyészettől, és múzeummá alakítani az elmúlt esztendőkben. Az új múzeum az irgalmas rend egykori patikájának a helyiségeiben lett berendezve, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, valamint a nemrég elhunyt dr. Budaházy István főgyógyszerész szorgalmazására. A püspökség tulajdonában levő műemlék patika a város legarchaikusabb gyógyszertára, amely közel 250 esztendeig működött patikaként. Az elmúlt időszakban feltárt és konzervált mennyezeti freskók, az officina eredeti, restaurált műemlék bútorzata és saját patikaedény gyűjteménye, illetve a közösségi összefogással létrejött, mintegy 1500 műtárgyat számláló kollekciója lehetőséget teremtett arra, hogy a Gránátalma patika régi fényében tündökölve legyen bemutatva, lajstromba szedve a régi gyógyszerészek munkaeszközeit, a munkafolyamatokat és a rendház történetét.

Ugyanakkor több jó embernek a közreműködésével jöhetett létre ez a jelenleg magángyűjteményként működő tárlat. Olyan személyek fogtak össze, akik privát kollekciójukat egészében, vagy részben felajánlották a közjó érdekében. A múzeummá való alakításhoz szükséges akkreditálás már folyamatban van, és a hatóságok pozitív hozzállása esetében már a közeljövőben múzeumként fog működni. De addig is a kiállítás eredeti bútorzatával, patikai eszközeivel már most megtekinthető két hétig.

A szombat esti nyitóünnepségen Böcskei László megyés püspök Máté evangéliumából idézte Jézust, amikor megkérdezte az apostolait, hogy értik-e mindazt, amit tett? Az igazi, jó életről akarta őket tanítani, és meg akart bizonyosodni afelől, hogy értik azt az üzenetet, aminek ő a továbbadója. Ez a mondat így hangzik: „minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő”. A főpásztor hangsúlyozta: az egybegyűltek is egy ilyen pillanatot élnek át, hiszen a kincseinkről van szó, a régiek kincseiről, melyek ránk lettek bízva, és amelyeket feltárva meg tudunk közelíteni azért, hogy valamit értsünk és tanuljunk belőlük. Megajándékozott emberek vagyunk tehát, és nagyon értékes kincsek vannak ránk bízva, emiatt pedig felelősséggel tartozunk, hogy ezek ne csak megmaradjanak, hanem üzenetet vigyenek tovább a ma élőknek is. Kozma Imre irgalmasrendi atyát idézte ezután, aki azt írja a weboldalán: a rendalapító Istenes Szent János kezdeményezése a szegényekért és betegekért meglepő és meghökkentő volt, ugyanakkor fénysugárként hatott. Új utat mutatott az emberek ápolásában, és a velük való emberséges bánásmódban. Gyakorlatilag a semmiből egy alternatív modellt hozott létre, amely megmutatta, miként válhat az ember elkötelezetté, kereszténnyé és a gyengék testvérévé. Ébresztgette az emberek lelkiismeretét, s új úton járt a szegények és a társadalomból kiszorított embercsoportok megmentésében. És ez a gyógyításban és az egyház életében is úgy hatott, mint a kovász. „Ragadjuk meg lehetőségeinket, s mi is próbáljuk alakítani a világot, környezetünket. Ez akkor valósul meg leginkább, ha figyelmesek vagyunk egymás iránt, és hogyha egymás megsegítésére törekszünk. Az irgalmas rend is az intézményein, az ispotályain és a patikáin keresztül ezt valósította meg, és mi ez előtt, ezen szép munka előtt tisztelgünk, hogy valamiféleképpen folytatói legyünk ennek” – fogalmazott a váradi egyházmegye elöljárója.

Köszönet

Böcskei László ezután köszönetet mondott a közreműködőknek, akik a következők: néhai dr. Budaházy István projektkoordinátor, Biró Barna, Budaházy István, Budaházy Mária, Budaházy László, Budaházy Ágnes, Emődi János, Erdei Árpád, Major Jolán, Fazekas Éva, Alexandru Pop, Raáb Rudolf, Munkácsy Csaba adományozók, Balla Magdolna, Lakatos Mária, Emődi János, Emődi Etelka, Fazekas Éva, Budaházy Mária önkéntesek, Emődi Tamás építész, Kinczel János, Rejtő Csaba technikusok, Olimpia Muresan, Szabó Béla, Szabó Levente-Róbert, Szabó Norbert Béla restaurátorok, Balla Tünde és Villányi Zoltán dokumentumfilm készítők, Sütő-Bernáth Zsigmond világítástechnikus, Boros László famegmunkáló, Rauch Tibor és Nagy Sándor kivitelezők, Vakon Zsolt püspöki titkár (grafikai tervezés).

A felsorolást Lakatos Attila kurátor az Állami Levéltár Bihar megyei kirendeltségével és a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum patikatörténeti múzeumával egészítette ki.

A megjelenteket Mircea Mălan alpolgármester és Pásztor Sándor megyei tanácselnök is köszöntötték ezután röviden, majd hivatalosan meg lett nyitva a múzeum.

Ciucur Losonczi Antonius