„Párbeszédet kellene folytatni egymással”

„Párbeszédet kellene folytatni egymással”
Szerda este a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban mutatták be az Engedd hazámat értenem című, Lengyel László közgazdász-politológus és Markó Béla költő-politikus beszélgetéseit rögzítő kötetet. Közreműködött Szűcs László költő és Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő.

A kötet a Helikon kiadó gondozásában jelent meg. Markó Béla költő-politikus, aki tizennyolc éven keresztül vezette az RMDSZ-t, és a politikát negyedszázada elemző Lengyel László közgazdász-politológus az izgalmas témákat kínáló párbeszédekben szót ejtenek Erdélyről, nacionalizmusról és patriotizmusról, a magyar és a román rendszerváltásról, a parlamenti demokráciák kiépítéséről, működtetéséről, majd elapadásáról.

A bemutatón megjelenteket Szűcs László köszöntötte, aki az őszi kulturális szezon nyitányaként konferálta fel az eseményt. Arra hívta fel a figyelmet: érdekes módon Markó Béla és Lengyel László egy éven belül születtek, és ugyanazon esztendőben, vagyis 1974-ben végeztek, az egyik a BBTE-n, a másik pedig az ELTE-n. Ez a negyedik beszélgető könyv Markó Bélával, de a korábbiaktól eltérően ebben nem csak kérdések fogalmazódnak meg, hanem néha a felek vitatkoznak is egymással, de ez csak élénkíti az olvasás élményét. Lengyel László ezt azzal egészítette ki, hogy neki szintén a negyedik ilyen típusú könyve. Szabó Ödönnek a nemzeti identitással kapcsolatos kérdésére reagálva a politológus azon meggyőződésének adott hangot: szomorú, hogy a magyarországi közéletben a ’80-as évekre jellemző értelmiségi viták megszűntek. Erdélyről sincs dialógus, viszont „van egy kormány, mely a fejünk felett hadonászik, és adott esetben kiteszi az asztalra, hogy Erdélyért vérzik a szíve.” Meglátásában Magyarország nemzetközi megítélése olyannyira mélypontra süllyedt, hogy bármit tesz vagy mond a kormány, annak az ellenkezője történik, ezért „sokkal többet árt Budapest, ha megszólal Erdély-ügyben még annál is, mintha inkább néma maradna”. Külföldön ugyanis ezt is nacionalista uszításnak tekintik, vagy egy újabb Brüsszel-ellenes hadjáratnak. Közben pedig észre se vesszük, hogy Románia egy ellensúly nélküli hatalommá vált Kelet-Közép-Európában, és a leghűségesebb NATO-szövetséges. Ceauşescu, Antonescu és román királyok bizonyára táncolnak a sírjukban, látva: ahelyett, hogy kiegyezne a kisebbségekkel, inkább nemzeti szerepét erősíti. És erre hogy reagál a magyar kormány? Egy hónappal ezelőtt Kolozsváron „szintén meghirdette az egységes nemzetállam dicsőségét, és mintha várná, hogy ezt románra is lefordítsák.”

A politológus ugyanakkor arról is beszélt: borzasztó szakadék van a szerinte haladó, modernizátor, demokrata értelmiségiek és nemzetben gondolkodó hagyományőrzők között, és ez a konfliktus annyira éles, hogy szinte naponta kiátkozzák egymást, holott inkább párbeszédet kelleni folytatni egymással.

Liberalizmus

Markó Béla azt mondta: a könyv azzal a céllal készült, hogy beszélgessen egymással ugyanazon generációhoz tartozó két személy, akik 1989-ben komoly esélyt láttak az átalakulásra, később pedig az elvárásaik egy része beigazolódott, valamint csalódtak is. Egy magyarországi értelmiségi, aki ugyan közel volt a politikához, de nem követte el azt a hibát, hogy politikussá váljon, és egy erdélyi értelmiségi, aki viszont beleesett ebbe a csapdába. Olvasatában ’89-ben ez a nemzedék kapta a legnagyobb jogosítványt arra, hogy végrehajtsa a rendszerváltást azért, mert rendelkezett már kellő tapasztalattal ami a vezetést illeti, volt véleménye, de még nem morzsolta fel a két diktatúra. Napjainkban azonban lezárulni látszik egy korszak, át kell adni a stafétát. A térségünkben egyre kevesebben hisznek az olyan értékekben, mint az egyéni, kollektív és emberi jogok, a magántulajdon és a magánélet szentsége, és a többi liberális elvek, és ezek helyett inkább fellángolnak a nemzetállami víziók. Indokolt lenne tehát végiggondolni, hogy miért történik ez így? Szerinte ott hibáztak: nem sikerült bebizonyítaniuk, hogy általuk kínált út járható. Hangsúlyozta: ezzel együtt nem hiszi, hogy kudarcot vallottak volna mindazok az elképzelések, amit annak idején a Szén és Acél Közösség, majd az Európai Unió alapító atyái megálmodtak, és azt se gondolja, hogy most vége a világnak, összeomlanak a demokráciák és valamiféle fundamentalista rendszerek épülnek ki. Önkritikával kell azonban élni, és kielemezni, hogy miért következett be ez a törés, miért nem sikerült elmagyarázni kellőképpen és jól, hogy fontosak a liberális értékek. Szerinte akkor követtek el hibát, amikor elfogadták, hogy Erdélyben csak a nemzeti kérdést kell erőteljesen képviselni a román- magyar viszonyban, és nem ismerték fel azt, hogy ezzel együtt a tartós demokrácia kiépítésére is kell törekedni, mert máskülönben ez rövid idő alatt lebontható, illetve a kiharcolt jogokat meg lehet szüntetni. Mindeközben pedig a magyarországi liberális értelmiség tévesen azt hitte: elég kiteljesíteni az emberi jogokat, a demokráciát, és akkor a nemzeti frusztráltságok, az ehhez kapcsolódó problémák automatikusan megszűnnek.

A rendezvényen közreműködött Mátyás Zsolt Imre színművész, a Temesvári Állami Magyar Színház tagja.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .