Páratlan sorozat: huszonhatodik kupadiadal

Akt.:
Páratlan sorozat: huszonhatodik kupadiadal
© Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – A Nyíregyházi Sportcentrum együttesének tagjai az elődök előtt is emelik kalapjukat.


A Nyíregyházi Sportcentrum ülőröplabdacsapata sorozatban huszonhatodik alkalommal hódította el a Magyar Kupát. Legutóbb éppen a hét végén, a fővárosban emelhették magasba a serleget, nyolc együttes hadakozásában a legjobbnak bizonyulva. Az Erdősné Balogh Erika irányította gárda a csoportmérkőzések során a Tatabányát, a Nagykanizsát, majd a Halassy SE-t verte, míg a fináléban 3:0-ra nyert az OKI Feniks Kikinda ellen.

– Gyakorlatilag két éve vettem át a csapat irányítását, és azt mondom, egyszer, kétszer is nehéz megvédeni egy címet, huszonhatszor megtenni, nos az már páratlan sorozat – vélekedett Erdősné Balogh Erika. – Én csak két siker részese lehettem, ami így is boldoggá tesz. Annál is inkább, mert ősszel sérülések, hiányzások miatt akadtak gondjaink, januárra viszont egységbe forrtunk, teljes létszámban készülhettünk, ennek meg is lett az eredménye.
Vitéz Gábor csapatkapitány „csak” tizenhatszoros kupagyőztesnek vallhatla magát, de ez így is rekord a maga nemében.

– Megemelem a kalapom az elődök előtt, akik ezt a nagyszerű eredménysorozatot megkezdték – tekintett vissza Vitéz Gábor. – A hét végi siker azért is nagy szó, mert a finálé után az ellenfél is elismerte, hogy csak mi nyerhettünk. Én januárban tértem vissza, időközben pedig több fiatallal egészültünk ki, ami jót tett a hangulatnak, még jobb teljesítményre sarkalt mindenkit.

Az újonc vonulathoz három korábbi nyíregyházi női játékos tartozik: Berényi Eszter, Erdős Zsófia és Sitku Tamara egyaránt erősítést jelentett.

– Borzasztóan élveztem a döntőt, talán most éreztem magam a legjobban a pályán, mióta csatlakoztam a csapathoz – nyomatékosította Erdős Zsófia.
A Nyíregyházi Sportcentrum gárdája immár a több fordulós bajnoki küzdelemre fókuszálhat, amelynek zárófelvonásán, május 5-én hazai pályán, a Bem József Általános iskolában érhet ismét a csúcsra.

– Koncz Tibor –