Papszülők találkoztak Nagyváradon

Papszülők találkoztak Nagyváradon
Csütörtök délután a Püspöki Palotában a papszülők találkozóján Böcskei László megyés püspök személyesen mondott köszönetet azoknak a szülőknek, akik gyermeküket Istennek ajándékozták.

A papi hivatás a családban kezdődik. A május 3-án, csütörtök délután a nagyváradi Püspöki Palotában tartott papszülők találkozóján Böcskei László megyés püspök személyesen mondott köszönetet azoknak a szülőknek, akik gyermekük kezét elengedték, őt Istennek ajándékozták és imáikban hordozzák.

A főpásztor arra hívta fel a figyelmet: két héttel ezelőtt ünnepelte a katolikus egyház a hivatás vasárnapját, hiszen húsvét 4. vasárnapja minden évben a hivatásról szól. „Sokat beszélünk a hivatásról, annak fontosságáról, imádkozunk új papi és szerzetesi hivatásokért, de emellett lényegesnek tartom azt is, hogy azon túl, hogy Isten ajándékának tekintjük a hivatást, gondoljuk arra a környezetre, amely hozzásegít ahhoz, hogy egy fiatal ember, fiú, lány, felismerje azt, hogy őt az Isten szólítja, és megkapja azt a szükséges támogatást, mely kell ahhoz, hogy ezt a hivatást megismerje, el is fogadja és kövesse. Ebben a szülőknek nagyon sok szerepe szokott lenni. Ők azok, akik a legtöbbször úgy háttérben vannak, ezért most megpróbáljuk egy kicsit kiemelni őket, aláhúzni a szerepüket, hiszen nagyon sok papi és szerzetesi hivatás mögött egy szülő, egy édesanya, egy édesapa, egy nagyszülő áll, aki imádkozott a gyermekéért vagy az unokájáért, és azután is, hogy elérte célját, továbbra is mellette van, kiáll érte, segíti abban, hogy kiteljesítse hivatását. Úgy hiszem tehát: a hivatás Isten ajándéka, de mi közreműködünk vele, nemcsak azok, akik elfogadják, hanem azok is, akik lehetővé teszik, hogy a hivatás tisztázódjon, vállalni tudják azok, akik megszólíttattak. Másrészt pedig a mai délután egy olyan alkalom, amikor egyszerűen kimondhatjuk a szülőknek azt, hogy köszönjük nekik ezt az áldozatot, hiszen valamiféleképpen lemondtak gyermekükről akkor, amikor az egyháznak ajándékozták, felajánlották őt. Nem ritkán előfordul ugyanis az, hogy a szülő valami mást tervez az ő gyermekének, de a hivatás hatására a fiú vagy a lány egészen más irányt vesz, a szülő viszont elfogadja ezt a döntést, és ezzel tulajdonképpen megajándékozza az egyházat. Azt szokták mondani: aki egy papot ad az egyháznak, legalább annyit tesz, mintha egy templomot építene, másrészt pedig én személyesen is keresem a kapcsolatot a szülőkkel.”- nyilatkozta a váradi egyházmegye vezetője.

Műsor

Műsorral szolgáltak a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum színjátszókörének tagjai (Szabó Boróka, Diósi Mária, Rejtő Dóra, Szeghalmi Gabriella, Vidican Edina), akiket Zalder Éva és Mosoni Erika tanárnők készítettek fel.

A beszélgetés során Böcskei László püspök saját életpéldáját említette, hogy az ő szülei hogyan viszonyultak az ő papi hivatásához. Két szentírási részt olvasott fel a hivatással kapcsolatban, majd három kérdést tett fel: hogyan fogadták gyermekük hivatását, hogyan viszonyultak hozzá? Hol helyezkednek el jelenleg szülőként papfiúk életében? Mit javasolnak papszülőként a papoknak, a püspöknek? Egyes szülők felszólaltak, és elmondták saját tapasztalatukat. Alapgondolat volt, hogy egy papszülő nem csak saját gyermekének a szülője, hanem minden papot saját szülőjének tekintheti. A rendezvény végén ajándékot kaptak a papszülők: kegytárgyakat, az anyukák pedig Anyák napja alkalmával egy-egy csokor virágot.

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében jelenleg 68 pap szolgál, akik közül 35-nek élnek a szülei, 19-nek mindkettő.

Ciucur Losonczi Antonius