2007.11.02. 17:34
A pecások „nemszeretem” hónapja
<p>Szinte észre sem vettük, milyen hamar eltelt az idő, és lám, elérkezett november, a horgászok és természetszeretők körében közutálatnak „örvendő” hónap.</p>
Akárhogy is szeretnénk, a novembert nem tudjuk szeretni: ősz, de még nem tél, ráadásul egyesíti a két évszak kellemetlen tulajdonságait: sokat esik és csontbamászó hideg van. Persze aki már beszerezte a múlt héten már emlegetett vízálló „cuccot”, az fütyül az esőre meg a fagyra, s már rég megtervezte a hét végi kiruccanást. Azok, akik a hideg beálltával szögre akasztják a botot, el sem hinnék, hányfajta halat lehet kapásra bízni így a tél küszöbén. Egy kis túlzással azt is mondhatnám, hogy bármit meg lehet fogni ilyenkor, csak meg kell keresni, hol található. Persze ha ragaszkodunk a szokásokhoz, akkor kijelenthetjük: a november már csukázó hónap, s ezt onnan is tudni lehet, hogy ilyenkor a horgászboltok kínálatában megjelenik a csalihal, míg a vízpartokon a „pofátlan bunkó” a maga minimum öt-hat botjával…
Szerencse fel!
Utóbbiról szólva, bár emberszabásúbb, még egy csimpánzra is szégyent hozna viselkedésével: életelve a „part az enyém”, életcélja „halál a csukára”. Sajnos még mindig sok van belőle, és figyelembe véve az itthoni állapotokat, kevés a remény arra, hogy kipusztuljon. Szerencsére akad olyan pecás is, aki a csukában a méltó ellenfelet látja, és megpróbálja azt a törvény keretein belül becserkészni…
Akár hiszik, akár nem, a csukafogásnak nem a tíz bot a titka, hanem a helyismeret, a felszerelés összeállítása és egy kis halélettan. Persze azért nem árt „véletlenül” belelépni valamibe, anélkül „bagót” sem ér az egész tudás.
Ács Tibor
