Ottalvós Napraforgó tábor a Csiha-tanyán

A tábor második csapatának résztvevői a szervezőkkel
A tábor második csapatának résztvevői a szervezőkkel
Tudja-e a kedves olvasó, mi az a pajtamozi? Bizonyára nem, hiszen ez is egy olyan “találmány”, amit az 5. Napraforgó táborban tapasztalhattak meg a gyerekek. A gyerekek napraforgókként fordulhatnak a színház, a zene, a tánc és a nyelvtanulás felé, ezek a tábor témái.

 

Az országút mentén napraforgótáblák sárgállottak, a víztorony gömbjén gólya szemlélte a környéket. Bár egy nemzetközi országút melletti tanyára tartottunk, a helyszínen csend (már, ha a visszafogott gyerekzsivajt nem számoljuk ide) és nyugalom fogadott: az Érmihályfalva – Nyírábrány határátkelőhöz vezető út menti Csiha-birtokon tartotta meg ide táborozását a nagyváradi Ovisuli Egyesület. Az ötletgazda és táborvezető (illetve nem mellékesen Nagy Medve – de erről később) Herman Ferenc színművész az “irodává” kinevezett tornácon elevenítette fel: öt éve nyári napközis tábor szervezésével kezdték Váradon, amikor naponta 9 és 13 óra között foglalkoztak a gyerekekkel. A 3. évtől áttértek az úgynevezett ottalvós táborokra, melyeknek eddig kétszer a Nagyszántó adott helyet, idén először a nevezett érmelléki helyszín. Napraforgó táborról beszélünk, mert a gyerekek napraforgókként fordulhatnak naponta a színház, a zene, a tánc és a nyelvtanulás felé, ezek a tábor témái. Utóbbi, mármint a nyelvtanulás kapcsán megtudom: próbálkoztak az angollal, de mintegy közkívánatra a román mellett maradtak. A táboroknak egyébként is vannak minden esztendőben saját tematikáik, például foglalkoztak már az indiánok életével (itt kapta a táborvezető az azóta rajtamaradt, fentebb idézett nevet), volt Csipike mesetábor, az idei pedig a Kaláka hagyományőrző tábor összefoglaló témát kapta, aminek keretében az alapot képező foglalkozások mellett volt tehénfejés, méhészkedés, lovaglás, szekerezés, zöldségszedés és még sok érdekesség, ami a városon élő gyerekeknek mind-mind élményszámba megy.

Köszönet a bizalomért

Ez az első táborozás, amelyen nem csak váradi gyerekek vesznek részt, vannak Adonyból, Élesdről, Belényesből, Micskéről, Tarjánból. Két 1 – 1 hetes turnust szerveztek, az elsőt 6 – 8 éveseknek (ott 32 résztvevő volt), a másodikat 9 – 12 éveseknek (36 résztvevővel). A gyerekekkel a táborvezető mellett Pék Andrea tanítónő, Simai Mihaela zenepedagógus, énekes illetve Bökös Rose önkéntes foglalkozik. Pető Dalma, az Ovisuli Egyesület elnöke az elhangzottakhoz hozzátette: az elmúlt öt évben maximális kihasználtsággal “működtek” táboraik, ami hozzávetőlegesen 1000 gyereket jelent, ezek egyharmada visszatérőnek nevezhető már. Ennek kapcsán hozzátette: köszönettel tartoznak a szülőknek, akik bizalommal vannak irántuk, rájuk bízzák a gyerekeket. Az egyesület a napközis táborokat is folytatja közben, amikor 2 X 60 gyereket várnak a váradi Ady Líceumba, az első csoporttal már hétfőn kezdenek is.

Itt az ideje lerántani a leplet a bevezetőben említett pajtamoziról. Mi is ez? Olyan kivetítés, értelemszerűen egy nagy pajtában, ahol szalmabálák képezik a vetítővásznat, az esti filmhez pedig akár még tücsökzene is kijárhat. Azt a kérdést pedig fel sem kellett tennem a szervezőknek, hogy lesz-e jövőre is ottalvós tábor a Csiha-tanyán, mert a fülem hallatára született meg spontán ötletelés közben a terv, nem csak arról, de egy akár sokkal nagyobb lélegzetű, merészebb projektről is, ami… – de erről inkább majd a maga idejében.

Rencz Csaba