Osztrák művészek fellépése

Akt.:
Osztrák művészek fellépése
A csütörtök esti koncerten három kompozíció hangzott el. A Nagyváradi Filharmónia együttesét Martin Kerschbaum vezényelte, szólót játszott Herbert Kefer brácsaművész.

A műsor első felében hangzott el Carl Maria von Weber Abu Hasszán című egyfelvonásos operájának, (1811) nyitánya. A történet humoros, amelyben a zsaroló adós pórul jár. A zene sajátosan fejezi ki a történet lényegét. Ezt követően Herbert Kefer mutatta be Andreas Baksa (1950 – ) Viola pannonica című versenyművét. A Brassóban született zeneszerző a kolozsvári Gheorghe Dima Konzervatóriumban végezte tanulmányait, majd a Kolozsvári Opera alkalmazta hegedűsként. Innen emigrált Ausztriába 1975-ben. A szerző e kompozícióját Herbert Kefer számára írta. A mű Ausztria nyugati-pannon területén élő nemzetiségek – horvátok, osztrákok, magyarok, cigányok – zenéjét használja fel. A sajátos folklórt hitelesen alkalmazza, sőt, még Bartók hatását is valamint a cigányos hangulatot is felfedezhetjük a műben. A brácsaművész jól azonosult a koncert gondolatvilágával, sajátos muzikalitással tolmácsolta a kompozíció érzésvilágát. A mű előadása nagy sikert váltott ki.

Bécsi klasszicizmus

A koncert második felében hallgattuk meg Joseph Haydn 1791-ben komponált 92. „Oxfordi” G-dúr Szimfóniáját. A klasszikus stílusú kompozíció már előre mutat Beethoven romanticizmusa felé. Az alkotás a zeneszerző legszemélyesebb vallomását tartalmazza, amelyben az érett mester felidézi ifjúságát. Mesterségbeli tudás, költői varázs, könnyedén lebegő ellenpontozó művészet elegyedik a homofóniával, és a zene végtelen elmélyültséggel szól hozzánk. A karmester, aki nagyon is benne él a bécsi klasszicizmus érzelemvilágában, megteremtette a szimfónia közvetítette derűs nyugalmat, higgadtságot, de a fájdalmas hangulatot is. A töprengő téma hol jókedvet, hol líraiságot közvetít, mint például az Adagioban is ráéreztetett a békés, nyájas dal hangulatára. A harmadik tétel menüettjében a zenekar tolmácsolásában a karmester újra felfedeztette a nyugtalan, zilált menetű, de csendes dalolástól sem mentes hangulatvilágot. Martin Kerschbaum a befejező tételben a fiatalos lendületet, frissességet, elevenséget és jókedvűséget közvetítette filharmonikusainkkal. Megérdemelt sikert aratott a hallgatóság körében az általa vezetett zenekar játéka.

Tuduka Oszkár



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .