Összetoltak két Törzsasztalt a zárásra

Káli István, illetve Boka László volt a dupla, idényzáró (és rossz esetben egyben a teljes sorozatot lezáró) Törzsasztal két vendége
Káli István, illetve Boka László volt a dupla, idényzáró (és rossz esetben egyben a teljes sorozatot lezáró) Törzsasztal két vendége
Dupla rendezvénnyel zárta az idényt a Törzsasztal-sorozat: két, egymást követő napon két meghívottal is volt beszélgetés. És, hogy lesz-e folytatás, azaz újabb évad, az megint bizonytalan…

Dupla csemegét tettek le a Törzsaszatalra a szervezők, az idény zárásaként: két szerzővel is találkozhattak az érdeklődők Váradon. Május 24-én az Illyés Gyula könyvesboltban Káli István A Szemfényvesztett című könyvét mutatták be. A marosvásárhelyi szerzővel Kőrössi P. József beszélgetett. A találkozó első részében a vendég könyvkiadói munkájáról is szó esett, hiszen a 2015-ben megszűnt Mentor kiadó örökébe lépő Mentor Könyvek kiadónak is az alapítója. Káli István kendőzetlenül beszélt a vállalkozásuk felfutásáról, majd válságáról is. Sokaknak ismerősen csenghet amúgy a neve a politikai életből is. Az 1989-es fordulat után ugyanis bekapcsolódott a romániaimagyar politikai, kulturális és irodalmi életbe is. A RMDSZ egyik alelnöke lett, a marosvásárhelyi polgármesteri székért nem indulhatott román bírósági döntés miatt, ezek után szinte belevetette magát az irodalmi életbe, megalapította a marosvásárhelyi Mentor Kiadót. Amely 1992-ben megejtett bejegyzése után 1998-re pörgött fel igazán: ekkor már átlagosan évi 40-50 kötetet jelentetett meg. Aztán Wass Albert életművének a kiadásával vált ismertté az egész Kárpát-medencében. Káli István nem is tagadta, hogy az igazi értékek kiadását finanszírozták ennek az inkább divat- és slágerszerzőnek a megjelentetéséből. 2007-ben jutottak aztán válságba, amikor csődöt jelentett kötetei magyarországi forgalmazója. Tízmillió forintnyi értékkel le is lépett a magyar társcégük, majd amikor közben Markó Béla kilépett a Mentorból, 2008-ban, akkor hirtelen megrohanta őket a román adóhatóság, mindenféle jogcímeken behajtással élve. Később Káli a fiával együtt új kiadót jegyeztetett be, ezt már a fia vezeti. Sokkal szerényebb volumenű most az egész, mind a megjelentetett címek száma tekintetében, mind a penetrációjában – de legalább stabil.

„Ismerős…”

A következő nap másik Törzsasztal-rendezvényének vendége (ugyancsak az Illyés Gyula könyvesboltban) Boka László irodalomtörténész, kritikus volt. Ő 1974-ben Nagyváradon született, A holnapos Dutka Ákos leszármazottja. Bölcsészdiplomájának megszerzése után Kolozsváron magiszter fokozatot szerzett, majd az ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén lett bölcsészdoktor. 1998 óta Budapesten él, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója. Az idei Könyvhétre megjelentő Peremek és középpontok című könyvét ismerhették meg a váradi olvasók. Mint a vendég elmondta, hézagpótlónak tartja munkáját. A tanulmánykötetet méltató Kőrössi P. József többször is kitért arra, hogy Boka László összegyűjtött írásai a műfajba azzal hoznak újdonságot, hogy rendkívül olvasmányosak, egyes tanulmányai már olyanok mint egy-egy krimi. Sok szó esett a bemutatón a váradi vonzatokkal bíró holnaposok, illetve a nyugatosok tevékenységéről, irodalomtörténeti érdekességek sokaságát osztotta meg az amúgy kánonkutatással is kiemelten foglalkozó szerző.

Az est során egy adott pillanatban felmerült az is, hogy a múlt században alkalmazott cenzúra egyik megnyilvánulási formája az volt, hogy a rezsim egyszerűen nem adott papírt olyan kiadványokra, amelyek számára nem megfelelőek voltak. Ekkor jegyezte meg Kőrössi P. József, hogy „hm, ismerős…” Hogy mire gondolt itt, az aztán csak az idényzáró Törzsasztal legvégén derült ki. Búcsúzásképpen ugyanis elmondta: most ők is nehéz helyzetbe kerültek. A rendezvénysorozat támogatását ugyanis megvonták tőlük, így kérdéses, hogy lesz-e folytatás, azaz újabb évad indulhat-e ősszel. Nem teljesen esélytelen, hogy igen – egyébként a fokozatosan valóban népszerűvé és elismertté vált váradi rendezvénysorozat az elmúlt évek során máskor is küzdött már hasonló kihívásokkal –, de az csak ősszel derül ki, hogy valóban megmarad-e a Törzsasztal.

Szeghalmi Örs