Összetett volt az európai kapcsolatrendszer

Összetett volt az európai kapcsolatrendszer
Nagyvárad- Egy visszatérő meghívott, Zsoldos Attila, az MTA TTI tudományos tanácsadója tartott előadást szerdán este a Bihar Megyei RMDSZ által életre hívott Szacsvay Akadémián, az Ady Endre Líceum dísztermében. Szabó Ödön ügyvezető elnök köszöntötte az érdeklődőket.

Walesi Gerardnak, egy 12. századi szerzetesnek az Artúr király hőstetteiről szóló krónikájának ugyan semmilyen magyar vonatkozása nincsen, a szerző mégis szükségesnek érezte, hogy az egyik felsorolásnál a többi európai uralkodó mellett a magyar király, III. Béla nevét is megemlítse. Az Árpád-kori Magyarország tehát egyáltalán nem volt kicsi vagy jelentéktelen- magyarázta a korabeli erőviszonyokat az Árpád-kori Magyar Királyság európai kapcsolatrendszere című előadása indításaképpen Zsoldos Attila. Hozzátette: ezzel együtt a Nyugat nem sokat tudott Magyarországról, a külföldi történetírók tudósításai egyoldalúak, nehéz volt felkelteni a figyelmüket. Ahogyan napjainkban, több száz évszázaddal ezelőtt is inkább a „bulvárhírek” érdekelték őket, például Gertrúd meggyilkolása elég „ütős hír” volt ahhoz, hogy lejegyezzék. Amúgy pedig a magyar krónikák sem bővelkedtek a külföldi kapcsolatok megörökítésében a legszükségesebbeken kívül, mintha a „Kárpát-medence levegőjében lett volna valami, ami az írás ellen hatott”- ecsetelte a korabeli állapotokat a történész.
Felvázolta: a Magyar Királyság Nyugat és Kelet határán volt, és ez az élet minden területén érződött. Unalmas vagy kényelmes lenne tehát, ha a kapcsolati rendszer boncolgatása közben csupán a külpolitikára összpontosítanánk, hiszen ez ennél sokkal bonyolultabb, többrétegű volt, például kereskedelmi, kulturális és társadalmi aspektusai is voltak, tehát egy összetett kérdéskörről van szó. A 10. század közepén a határok nem voltak állandóak, Szent István uralkodása alatt pedig az ezeréves határ kitolódott a kereszténység határvonaláig. A vallásválasztás tehát hatalmas jelentőségűnek bizonyult, mivel meghatározta úgy a keleti, mint a nyugati, főleg kulturális kapcsolatokat úgy, hogy a kapcsolatrendszerek különböző vetületeinek más-más jellemzők tulajdoníthatóak az egymást követő időszakokban.

Külpolitika

A politikai kapcsolatok természetüknél fogva valahogy sokkal bonyolultabbak és képlékenyebbek voltak, mint a többiek. Szent István korában kedvező külpolitikai körülmények közt folyt az államszervezői munka, a Gizellával való házasság nyugalmat hozott. A király nem kereste a bajt, alapvetően békés uralkodó volt. Ez a helyzet azonban már az ő élete vége fele megváltozott, konfliktust okozott, hogy sógorának, II. Henriknek más elképzelései voltak. Ekkora azonban István vetése úgymond termőre fordult, a német támadás csődöt mondott. A halála után azonban zűrzavarok időszak jött, trónviszályokkal, a 11. század középső harmadában Magyarország gyakorlatilag a szuverenitása megőrzéséért, az életben maradásáért küzdött, ami eltartott az 1070-es évek közepéig. Áttörést Szent László trónra lépése hozott: sikerült megszüntetni ezen problémát, sőt, külpolitikai szempontból egy új korszak hajnala köszönt be azáltal, hogy Magyarország meghódította Horvátországot, és így tulajdonképpen regionális nagyhatalommá vált. Elég erős lett tehát ahhoz, hogy a Nyugat-Római Birodalom és Bizánc komolyan vegye, a szomszédos kisebb államképződmények pedig hozzá igazítsák a lépéseiket.
A 12. században ugyanakkor a Bizánccal folytatott háborúk menedzselésére terelődött a hangsúly, és ez az az idő, amikor a magyar seregek elkezdtek rendszeresen megjelenni Oroszországban. A 13. század ennél sokkal bonyolultabb volt, és részletesebb információink vannak róla. II. András idején inkább a kelet felé való orientálódás érvényesült, valamint a területszerzés. Egyszeri, megismételhetetlen traumának bizonyult az első tatárdúlás, majd helyreállt a korábbi állapot. IV. Béla Ausztria, illetve Stájerország felé „kacsintgatott” a Babenberg-dinasztia kihalása okozta harcokban, s ekkor léptek színre Közép-Európában a Habsburgok, megakadályozva azt, hogy egy cseh dominanciájú Duna-menti államalakulat jöjjön létre. Ezt követően pedig egy addig csupán lappangó külpolitikai irány a 13. század második felében a maga teljességében megmutatkozott a nápolyi Anjoukkal kötött szövetségben.

Kereskedelem és kultúra

A kereskedelmi kapcsolatokról csupán másodlagos információk maradtak fenn, és ezek nagy időtávon belül vannak elszórva. Úgy tűnik, hogy a 11-12. században a gazdasági kapcsolatok inkább kelet felé irányultak (két központ, Kijev és Konstantinápoly felé), a 13. században azonban már mások voltak a prioritások, mely irányváltás a politikai eseményekhez, illetve a belső fejlődéshez köthető.
A legérdekesebben talán a kulturális élet alakult a tárgyalt korszakban. Főként külföldi és magyar papok voltak a közvetítők, illetve a dinasztikus házasságok lévén kultúremberek, építészek, „a kor popzenészei” érkeztek Magyarországra. Egy kis kelettel fűszerezve, ezen a területen egyértelmű volt a Nyugat dominanciája.

Ciucur Losonczi Antonius