Utoljára zarándokoltak a Szent Kapuhoz

Csütörtök este ünnepi szentmise volt a Székesegyházban, melyre elsősorban a váradi híveket, és azokat várták, akik valamilyen oknál fogva addig még nem lépték át az Irgalmasság Kapuját.

Az Irgalmasság Évében a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye zarándoklatra hívta a híveket a Székesegyházhoz, hogy a megnyitott Szent Kapun átlépve Isten irgalmasságára tekintsenek, és maguk is a megújulás útjára lépjenek. Ezért a szentév ideje alatt, minden hónap első csütörtökje Szentévi Zarándoklati Nap volt, amikor közös szentmisére várták a zarándokokat az egyházmegye főtemplomába. Az összeállított programnak megfelelően a november 3-i ünnepi szentmisére elsősorban a nagyváradi híveket, illetve azokat várták, akik valamilyen oknál fogva addig még nem lépték át az Irgalmasság Szent Kapuját.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: 11. alkalommal olvasták fel a vonatkozó részletet Ferenc pápa Az irgalmasság arca kezdetű bullájából, mely a rendkívüli szentévről szól, és arra bátorít, ösztönöz, hogy e szent időben zarándoklatra induljunk, lépjünk ki a hétköznapok mindennapi rutinjából, és egy olyan út megtételére vállalkozzunk, mely újdonságot hoz és jelent az életünkben, a megújuláshoz vezet. Felidézte, hogy a szentév tavaly decemberi megnyitása után minden hónap első csütörtökén, vagyis tizenegy egymást követő hónapban az egyházmegye népe, a papok és a szerzetesek a Székesegyházban találkoztak, hogy kifejezzék: egy igazság és valóság van. Megértették azt, amire Isten tanít minket a fia, Jézus által, vagyis hogy közel van hozzánk, üzenete van a számunkra, vár minket, és mellettünk halad az életünk útján.

A főpásztor felidézte: amikor egy éve Váradon meg lett hirdetve az Irgalmasság Rendkívüli Szentéve, arra vállalkoztak az egyházmegye katolikusai, hogy ők is a megújulás útjára akarnak lépni, az elmúlt időszakban pedig az egyházközségek képviselői azért zarándokoltak a Szent Kapuhoz, hogy átéljék az összetartozás ajándékát, Isten irgalmába és kegyelmébe ajánlják magukat. A lelkesedés és öröm mindvégig kitartott, az üzenet eljutott még az egyházmegye legtávolibb és legkisebb plébániáira is, ahonnan hónapról hónapra közösségek zarándokoltak a Székesegyházba, hogy hittel, reménnyel és bizalommal vegyenek részt az ünnepi szentmiséken. Megnyilvánult, hogy felelősek vagyunk önmagunkért és egymásért, lényeges azonban, hogy továbbra is nyitottak maradjunk Isten felé, hogy rá támaszkodva az irgalmasság megtapasztalói és továbbadói lehessünk ezután is.

Tükrök és ajtók

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében Curaliuc Demeter várad-velencei plébános hangsúlyozta: a jelenlevők azért zarándokoltak a Székesegyházba, hogy hazavigyék magukkal Isten szeretetének gazdagságát és melegségét. Úgy fogalmazott: életünk folyamán rengeteg ajtón lépünk be és ki, nézzük meg magunkat reggelente a tükörben, a Szentév alkalmából megnyitott Szent Kapun való átlépés pedig arra kell késztessen bennünket, hogy mindazt a rosszat, amit a lelkünk tükrében meglátunk, hozzuk helyre. „Az elmúlt év egy erős tréning, felkészítő tanfolyam volt az irgalmasságról. Most kellett a leginkább odafigyelnünk arra: nem érdemes félni, hanem reménykedni kell, mert Isten velünk van, s ennél több nem is kell!”- nyomatékosította.

Ciucur Losonczi Antonius