2008.11.24. 14:25
Emlékmű a hodosi templomkertben
<p>Bihar megye – Az első és második világháborúban elesett helyi áldozatok tiszteletére lepleztek le emlékművet vasárnap kora este a Szalárd községhez tartozó Jákóhodoson. Összesen 45 (21+24) név szerepel a márványlapokon. <A href="http://video.erdon.ro/video/33734/emlekmuavatas-hodoson" target="_blank"><IMG class="ERDON_RTEimg" height="13" alt="" src="http://www.erdon.ro/bilder/icons/video.png" width="13" border="0" /></A></p>
Az eseményre a közeli Biharfélegyházáról, az ottani református templom újraszenteléséről érkezett a vendégek egy része, hogy együtt ünnepeljen és emlékezzen a hodosiakkal. Az istentiszteleten Mikló Ferenc, a Bihari Egyházmegye esperese hirdetett igét, Ezékiel próféta könyvéből vett idézet alapján: “De maradékot hagyok, hogy legyenek közületek, a kik megmenekedtek a fegyvertől…” A szövegbeli “maradék” túlélőkett jelent, akik mindik tovább folytatják a munkát, építik a jövőt, és ilyen “maradék” a történelem viharai között például a Berettyó menti magyarság is, mely az ősök földjén azért kell emlékműveket állítson, hogy utódai is bizalommal valhassák: hasonló pusztítások többé ne forduljanak elő, magyarázta az esperes.
Köszönet az áldozatvállalóknak
A prédikáció után Mikló István Boldizsár helyi lelkész köszöntötte a megjelenteket, megemlékezve arról, hogy az emlékműállítás gondolata 2000-ben fogalmazódott meg először, s bár akkor a gyűjtés is megindult rá, csak mostanra sikerült a kivitelezés. Külön kiemelte Sipos Sándor gondnok áldozatvállalását, és sokra értékelte, hogy tizenéves fiatalok is kivették részüket az önkéntes munkából. Nagy Miklós polgármester az emlékező alkalmak fontosságáról szólt, míg Lakatos Péter képviselő úgy vélte, az emléklművek “feladata”, hogy emlékeztessenek és összefogásra, együttgondolkodásra sarkaljanak. A képviselő után újra szólásra emelkedett Mikló Ferenc, és arra buzdította a hodosiakat, hogy bizalommal szavazzanak az RMDSZ színeiben újra képviselőjelölt Lakatos Péterre, mert véleménye szerint rá lehet számítani, és példának a szalontai egyház visszaszolgáltatott ingatlanainak elintézett ügyét említette.
Megérte ezt a napot is…
A templom kertjében – tekintettel a hidegre – már gyorsan zajlottak az események. Az emlékművet Sipos Sándor és Mikló Ferenc leplezte le, Szalárd (Borzási Gyula), Hegyközszentimre (Kucharszki Zoltán) és Kügypuszta (Szigeti Ferenc) lelkészei mondtak rá áldást, majd koszorúzások következtek. Sok lakos is virággal, koszorúval, gyertyával érkezett, a csontig hatoló hideg szél ellenére többen még áldogáltak egy darabig a neveket olvasgatva. “Nem gondoltam, hogy ezt a napot megérem”, mondta egy néni, aki édesapja nevét olvasva törölgette könnybe lábadó szemeit…
