Orosz zeneszerzők művei a filharmóniában

Răzvan Dragnea nagy tudású zongoraművész vendégeskedett Nagyváradon. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Răzvan Dragnea nagy tudású zongoraművész vendégeskedett Nagyváradon. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Ha az elmúlt heti hangversenyen francia zeneszerzők művei csendültek fel a Nagyváradi Állami Filharmónia hangversenyén, az e heti koncert alkalmával orosz komponisták, Szergej Vasziljevics Rahmanyinov és Pjotr Iljics Csajkovszkij műveit hallgathattuk meg.


Az est karmestere Romeo Rîmbu, a filharmónia állandó dirigense, a meghívott pedig Răzvan Dragnea fiatal zongoraművész volt. Elsőként Szergej Rahmanyinov (1873–1943) orosz zeneszerző 4., g-moll zongoraversenye, op. 40. csendült fel, a meghívott zongoraművész, Răzvan Dragnea és a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. Szergej Vasziljevics Rahmanyinov orosz arisztokrata családban született, édesapja katonatiszt volt, édesanyja egy gazdag tábornok lánya. Korán, ötéves korától tanult zongorázni, kilencévesen felvették a konzervatóriumba; játéktechnikájával elbűvölte tanárait. Már egészen fiatalon kiváló zongoristaként lett ismert, de zeneszerzéssel is próbálkozott; 1892-ben, mindössze tizenkilenc évesen, tanárainak nagy meglepetésére, 18 nap alatt tökéletes hangszereléssel elkészítette első operáját, az Alékót. Ezért a művéért megkapta az akadémia nagy aranyérmét, melyet korábban csak két alkalommal adtak ki. Később Svájcban, majd az Egyesült Államokban élt, ott hunyt el 1943-ban. A csütörtök este Váradon bemutatott 4., g-moll zongoraversenyét 1926-ban szerezte. A művet később két alkalommal is átírta, először 1928-ban, majd 1941-ben, és ez utóbbi a máig leggyakrabban játszott változata (Műsorfüzet). Răzvan Dragnea kiválóan játszotta az egyáltalán nem könnyű versenyművet, s méltó partnerei voltak a szimfonikusok, akik Romeo Rîmbu karmester vezényletével részesei voltak a sikernek. Răzvan Dragnea zongoraművész játéktechnikája lenyűgöző, ura volt a zongorának, a versenymű nehézségei nem okoztak számára gondot. Kimagasló zongorajátékkal lepte meg a komolyzene váradi kedvelőit. A hosszan tartó taps után egy ráadás is elhangzott, s ez újabb alkalom volt arra, hogy a zongorista bizonyítsa, nem hiába tartják nagy tudású fiatal előadóművésznek.

Csajkovszkij-szimfónia

A hangverseny második felében Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) nagy orosz klasszikus VI., h-moll szimfóniája, op. 74. csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben, a szimfonikus zenekar nagyszerű tolmácsolásában. Úgy érzem, Csajkovszkij életéről nem sokat kell írni, ő az a nagy orosz zeneszerző, akit a leginkább ismernek a komolyzene kedvelői. Közismertek balettjei: A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő, de szimfóniáit is gyakran játsszák a világ hangversenypódiumain, így Nagyváradon is. Egyébként Csajkovszkij hat szimfóniát komponált, az utolsó, a hatodik Patetikus néven is ismeretes. Ezt 1893. október 28-án mutatták be Szentpéterváron, a szerző vezényletével. Csajkovszkij a bemutató sikerét még átélhette, néhány héttel később elhunyt. A szentpétervári bemutatót nagy elismeréssel fogadta a közönség, melynek soraiban ott ült az akkor húszéves Rahmanyinov is (Világhírű zeneszerzők). Zenekritikusok szerint a Patetikus szimfónia méltó befejezése a zeneköltő termékeny, ihletett alkotásokban gazdag életének. Valóságos hattyúdal ez a mű, végigkísérte a komponista életének utolsó esztendejét, annak örömteljes tartalmat adott. A négytételes mű megírása már 1893 elején foglalkoztatta Csajkovszkijt, ezt egy levélben jelezte is egyik unokaöccsének, egy nyugat-európai útja idején; végül a már említett időpontban készült el vele és mutatták be. A csütörtök esti hangversenyen a váradi szimfonikus zenekar kiválóan tolmácsolta a művet, Romeo Rîmbu karmester nagyszerű dirigálásában.

Dérer Ferenc