Örömzene a Csík zenekarral

Örömzene a Csík zenekarral
Nagyvárad- Hétfő este erdélyi turnéja keretében a Szigligeti Színházban lépett fel a népszerű Csík zenekar. Megérte a több mint negyedórás késés, mert nagyszerű koncerten tapsolhatott a közönség.

 

Hétfő este erdélyi turnéja első állomásaként nagy sikerű koncertet adott Nagyváradon a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő, Kossuth-díjjal kitüntetett Csík zenekar (Makó Péter – fúvós, Majorosi Marianna – ének, Barcza Zsolt – cimbalom / harmonika, Bartók József – bőgő, Csík János – hegedű, Szabó Attila – hegedű, gitár, Kunos Tamás – brácsa). Akik kedvelik a sajátos hangzásvilágú, az autentikus népzenét világzenével, illetve könnyű műfajokkal (blues, alternatív rock) ötvöző, s ezáltal új műfajt teremtő együttes stílusát, zenéjét, azok igen kellemes másfél órát tölthettek a szinte zsúfolásig megtelt Szigligeti Színházban. Ahogy ilyenkor joggal elvárható, szerelem, csalódás, bánat és öröm érzései keltek életre a minőségi zenei kísérettel felcsendülő szövegekben, sokfajta igazságok különböző vérmérsékletű megfogalmazásai, melyekkel mindannyian szembesülünk létünk valamely szakaszában. Nem sokat hezitáltak a méltán népszerű fellépők, egyből a talán legreprezentatívabb erdélyi tájegység, Kalotaszeg tipikus népzenéjével indítottak, majd szintén Kolozsvár környékén maradva, válaszúti ritka magyarral folytatták folklórkörútjukat, hogy aztán nagyot lépve a képzeletbeli térben, dunántúli ugróssal, illetve friss csárdással, majd bihari román népzenével zárják autentikus, tiszta forrásból merítkező népzenei blokkjukat.

Most múlik…

A gitár elővevése csakis valamit jónak a kezdetét jelenthette a blues, illetve alternatív rock zenét kedvelők számára, és számításaik beváltak. Az egyre fokozódó hangulat jelezte: a széki Hobo, a Hajtók dala, a Fekete Lamour, a Csillag vagy fecske, a délszláv muzsikával megspékelt Kugli akkor is jól cseng, ha nem Földes László Hobó, az Illés zenekar, a Quimby vagy a Kispál és a Borz valamelyik koncertjén hangzik el. Te majd kézen fogsz és hazavezetsz- dúdolta talán magában a közönség jó néhány tagja Presser Gábor jól ismert számát, az ezt követő szilágysági népzenei egyveleg azonban sajnos már az örömzenélés befejezésének előhírnöke volt.

A Csík zenekar azonban természetesen Váradról sem távozhatott úgy, hogy az extra ráadás előtt ne játssza el a Most múlik pontosan-t. Akik pedig még egy kis időt akartak tölteni kedvenceik társaságában, azokat Szabó Attila kedvesen arra kért, hogy az előcsarnokban várjanak rájuk további eszmecsere végett.

Ciucur Losonczi Antonius