Ópusztaszerre és Szegedre kirándultak váradiak

Ópusztaszerre és Szegedre kirándultak váradiak
Múlt szombaton az EKE ’91 Nagyvárad-Bihar civil entitást képviselő Fekete Irén Ópusztaszerre és a Szegedre szervezett kirándulást. Meg lehetett nézni Feszty Árpád A magyarok bejövetele című panorámaképét, a Nemzetközi Tiszai Halfesztivált és a dómot is.

Két busz is megtelt kirándulókkal, annyian éltek a lehetőséggel, és szerencsére az időjárás is kedvezően alakult, mindvégig szép, nyárias idő volt, csak amikor már hazafelé indultunk Szegedről, kezdett el lógni az eső lába. Az egyetlen kellemetlen meglepetés a határnál ért bennünket: mivel Dél- Magyarország felé tartottunk, a Nagyszalonta- Méhkerék határátkelő mellett döntöttek a sofőrök, ahol, bár oda érkezésünkkor csak egy autó állt előttünk, mégis körülbelül 70 percet kellett várakoznunk, ugyanis a határőrök egyenként, kézzel pötyögtették be a számítógépbe mindenkinek a személyes adatait.
Na de minden jó, ha jó a vége, mondhatnánk, és tényleg beigazolódott a régi mondás. Voltak, akik nem kívánták megtekinteni az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot- valószínűleg mert már látták, vagy egyéb okok miatt-, ők leszálltak Szegeden, a társaság nagy része azonban kíváncsi volt a Feszty-körképre és a többi látványosságra. Úgy vélem, most nem untatnám Önöket a panorámaképpel kapcsolatos száraz adatokkal- a statisztika híveinek legyen elég annyi, hogy 15 méter magas, 120 méter hosszú és 38 méter az átmérője-, hiszek ezek megtalálhatók manapság az interneten, inkább következzen egy szubjektív beszámoló arról, hogy rám milyen hatással volt, hangsúlyozva azt, hogy mint minden kiállítás vagy műalkotás esetében, mindenkinek más a tapasztalata, más-más élménnyel távozik. Nekem elsősorban az ragadta meg a figyelmemet, nyerte el a tetszésemet, hogy az emlékpark működtetői nem csak a festmény bemutatására törekednek, ami már önmagában is lenyűgöző lenne, hanem úgy alakították ki a kiállítási teret, hogy a műalkotás aljához, illetve elé kihelyezett tárgyak, eszközök mintha a meghosszabbított folytatásai lennének ennek. A különböző, de szorosan összefüggő jeleneteket egymást követő fénynyalábok világítják meg, miközben korhű zene szól, és egy hang magyarázza a tudnivalókat, így valahogy tényleg az érzése az embernek, hogy ott áll a Volóci-völgyben, testközelből látja a triumfáló Árpádot, a megkötözött Latorcot, birizgálja az orrát az áldozat bemutatásánál keletkezett füst…

Árvíz

Hát igen, valahogy így kell kinézzen a 21. században egy korszerű kiállítás, amikor már nem elégíti ki a látogatók kíváncsiságát csupán annyi, hogy megtekint valamit. Ezt a nézetet erősíti az az interaktív tárlat is, mely az emlékpark területén levő egykori gátőrházban azt vázolja fel, milyen károkat okozott az 1879-es árvíz. Képzeljék el azt, ahogy a terem hirtelen elsötétül, és a térképasztal úgy van fokozatosan alulról megvilágítva, ahogy a valóságban 300 hektárnyi, tehát egy fél Balaton nagyságú területet elfoglaló Tisza elterjedt Szegeden és a vonzáskörzetében, úgymond hátba támadta a várost, és a szó szoros értelmében lemosta a térképről, miközben egy hangszóróból hallatszik a mindent elpusztító áradás félelmetes robaja, zaja. Az árvízben egyébként több mint 500 személy lelte halálát, 60 ezren váltak hajléktalanokká, az akkori 6500 épületből csak 260 maradt épen, és a vályogházakat teljesen elsodorta a víz- sodorta a megdöbbentő és rémisztő adatokat az idegenvezetők, akitől azt is megtudtuk, hogy 35 ország ajánlotta fel segítségét, és a város Párizs mintájára körutas és sugárutas szerkezetű lett, melyek ezeknek a segítő településeknek a neveit viselik.

A dóm

Rengeteg látnivaló akad még az emlékpark területén, érdekes bejárni például azt a kisebb falut, mely korhű berendezésekkel mutatja be, hogyan éltek az eleink. Sajnos azonban szorít az idő, így nyomás Szegedre. Aki akart, elvegyülhetett a Nemzetközi Tiszai Halfesztivál forgatagában, ehetett halászlevet vagy készíthetett közös szelfit Nagy-Bandó Andrással. A távolban a Fogadalmi templom körvonalai bontakoztak ki, így én inkább arrafelé veszem az irányt, miközben azért a számos köztéri szobrot is megcsodálom. Mondanom se kell, gyönyörű a dóm, és mint minden katolikus főtemplom, nem csupán egy szakrális hely, hanem csodálatosan szép képzőművészeti alkotások gyűjteménye is egyúttal. Az én figyelmemet leginkább a keresztfán lévő levő Krisztus-szobor kelti fel leginkább, hiszen annak a Fadrusz Jánosnak az alkotása, akinek a műve a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport is, és Móra Ferenc leírása szerint modell híján Fadrusz magát köttette fel a feszületre, s a félkörben felállított fotográfusok pillanatfelvételei után készült el a nevezetes alkotás.
Jut még idő a városháza és más közintézmények külső megtekintésére is, hogy aztán egy emlékezetes és tartalmas nap után hazafelé induljon a busz.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .