Operakórusok a filharmónia hangversenyén

Operakórusok a filharmónia hangversenyén
Igazi élményt nyújtott az elmúlt heti, népes hallgatóság előtt zajló hangverseny a váradi filharmónia koncerttermében. Igényesen kiválasztott operakórusok is felcsendültek az esten, ezt megelőzően Respighi szvitje és Joseph Haydn zongoraversenye hangzott el.

A csütörtöki hangverseny karmestere ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Romeo Rîmbu volt, a meghívott előadóművész pedig a városunkban már máskor is vendégszereplő Horia Mihail zongoraművész. A nagyszerűre sikerült koncertnek részese volt a filharmónia Lászlóffy Zsolt karnagy által felkészítette kórusa is.

Kezdetnek az olasz zeneszerző, Ottorino Respighi (1879–1936) Madarak című szvitje hangzott el a szimfonikus zenekar előadásában. Mielőtt magáról a hangversenyről írnék, azt hiszem, érdemes azzal foglalkozni, mi is a szvit. „A szvit különböző jellegű tételekből álló hangszeres mű. Jellemzően a barokk zene műfaja, leggyakrabban tánctételek párokba állított sorozatából áll. A lassú-gyors, páros-páratlan táncpárok idővel sorozatba rendeződtek. A tételek általában azonos hangneműek” (zenei lexikon). Respighi zenei tehetségére már kora gyermekkorában fény derült, ezért már nyolcévesen elkezdte hegedűtanulmányait, majd a zeneszerzést is hozzávette 1891-től a bolognai Liceo Musicaléban. Első műveit 1892-ben írta meg, tíz év múlva Szentpéterváron Rimszkij-Korszakov tanítványa lett, tőle hangszerelést tanult. A Madarak (Gli uccelli) kiszenekari szvitet 1927-ben alkotta. Ebben a 17. és 18. századbeli zeneszerzők műveit veszi át, szabad formában való feldolgozásra (Hangversenykalauz). Ezt a szépen hangzó Respighi-szvitet hallgathattuk meg a szimfonikus zenekar kitűnő tolmácsolásában, Romeo Rîmbu karmester dirigálásában.

A továbbiakban Joseph Haydn (1732–1809) G-dúr zongoraversenyét adta elő Horia Mihail bukaresti zongoraművész, nagy technikai tudással, játékával lenyűgözve a hallgatóságot. Joseph Haydnt a szimfónia mesterének is nevezik, e műfajban megalkotott művei számának szempontjából senki sem múlta felül; több mint száz szimfóniát komponált, de versenyműveket is. A csütörtökön felcsendülő G-dúr zongoraversenyét 1782-ben írta, a művet 1784-ben mutatták be Párizsban. Azt el kell mondani a szerzőről, hogy versenyműveinek művészi színvonala nem éri el a szimfóniáiét. Ő sem érezte túlságosan magáénak a műfajt, hiszen idővel egyre kevesebb versenyművet komponált (Világhíres zeneszerzők). Zongoraversenyeinek sajátossága, hogy a szólóhangszert általában kizárólag vonósok kísérik – akárcsak a váradi filharmóniában csütörtök este elhangzott zongoraversenyben. Horia Mihailban, aki nem először lépett fel városunkban, kiváló művészegyéniséget ismerhettünk meg, a zongorajáték igazi mesterét. Természetesen nagy sikert aratott játékával, s a hosszan tartó tapsot két ráadással köszönte meg: egy ismert Mozart-szerzeményt, a Török indulót adta elő, valamint Chopin egyik rövid zongoraszonátáját.

Operarészletek

Az est második felében az opera-zeneirodalom legismertebb alkotóinak kórusműveiből hallgathattunk meg egy csokorra valót a Nagyváradi Állami Filharmónia Énekkarának és szimfonikus zenekarának előadásában. Elsőként Pietro Mascagni (1863–1945) 1890-ben írt Parasztbecsület című operájából a Nyitókórus és az Intermezzo hangzott el. Majd Ruggero Leoncavallo (1867–1919) Bajazzók című operájából a Harangkórus csendült fel az énekkar és a zenekar előadásában. Ezután két közismert operarészlet következett: Richard Wagner (1813–1883) Lohengrinjéből a Nászinduló és Georges Bizet (1838–1875) Carmenjéből a Cigarettakórus. Majd újabb Richard Wagner-mű, a Tannhäuser Zarándokkara hangzott fel. Ezt Giuseppe Verdi (1813–1901) négy alkotása követte: a Traviatából a Nyitány és a Spanyol matadorok kara, a Trubadúrból a Cigánykórus, a Rigoletto első felvonásából a „Zitti, zitti”. Az est Gaetano Donizetti (1797–1848) Don Pasquale című vígoperájának részletével, a Háznép karával zárult. A közönség vastapssal köszöntötte az elhangzott művek előadóit és Romeo Rîmbu karmestert. Ráadásként az énekkar Giuseppe Verdi Nabuccójából a Rabszolgák kórusát adta elő. Ezzel a nagyszerű, közismert énekkari számmal ért véget a szép hangverseny, a váradi közönség nagy megelégedésére.

Dérer Ferenc